A részvétlenség vádja méltán sújthatja megyei közönségünket dalárünnepélyünk tekintetében; míg a gyulai közönség dísze oly szépen volt képviselve, mint eddig még nemigen láttuk, addig a vidékiek közül csak elvétve találtunk egyet-kettőt. Csaba részvétlenségén csudálkozunk leginkább, mely pedig előnyös vasúti összeköttetésénél fogva egy kis akarat mellett könnyen átjöhetett volna. Idézzük a múlt évi dalárünnepélyt a csabaiak emlékébe, gondoljanak csak vissza, mily szép számmal volt ott Gyula képviselve. Hja, de hiába! Csaba már nem akar Békés, hanem Csaba vármegye lenni! (Békés, 1872. augusztus 11., I. évf. 19. szám)
B.-Csaba ezúttal püspöki székhellyé leendett! Egy a közlő előtt fekvő érdekes és hivatalos tudósítás után konstatálva van azon ‒ a tudományos műveltséget, az egyház és iskolák körében tanúsított sokoldalú buzgó tevékenységet jutalmazó ‒ elismerő tény, miszerint a b.-csabai ev. ág. hitv. lelkész, esperes és tudós, dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendenssé, a bányakerület püspökévé ‒ a befolyt 209 szavazatokból 105 szavazattal ‒ megválasztatott. A felszentelés B.-Csabán f. év szeptember 12-én, a hivatalbai beiktatás ugyanazon hó 30-án Pesten fog megtartatni. Ezen választás mindenesetre oly érdemdús, nagy tudományú férfiút ültetett az ev. ág. hitfelekezet egyik főpásztori székébe, hogy mind a választóknak, mind a választottnak kölcsönösen áldást, örömet és Istennek vezérlő oltalmát lehet szívből kívánnunk. (Békés, 1872. augusztus 4., I. évf. 18. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Demmel József: A kettős identitás ára : a békéscsabai Szeberényi Gusztáv és a nemzetiségi kérdés a 19. századi evangélikus egyházban. Békéscsaba : Országos Szlovák Önkormányzat Kutatóintézete, 2014.
Szeberényi Gusztáv Adolf: Néhai Szeberényi János ág. hitv. evang. püspök vezérfonala a konfirmálandók oktatásában. 6. kiad. Budapest : Hornyánszky ny., 1899.
Emléklapok. Kegyelete jeléül kiad. a bányai ág. hitv. ev. egyházkerület néhai Szeberényi Gusztáv szeretett püspökének emlékére ; szerk. Händel Vilmos. Budapest : Hornyánszky, 1890.
Szeberényi Gusztáv Adolf: Szeberényi Gusztáv Adolf írásaiból. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Egyházközs., 2012.
Csabán ismét új pénzintézet van alakulóban Brassói központi takarékpénztár cím alatt; az alapszabályok módosítás végett már leküldettek. Szeretnők tudni, hogy Brassó mit keres Csabán? (Békés, 1872. július 28., I. évf. 17. szám)
A b.-csabai iparosok f. hó 14-én tartották alakuló közgyűlésüket, s létesíték a célba vett ipartársulatot. Tehát e tekintetben Gyulánál előbbre vannak. (Békés, 1872. július 21., I. évf. 16. szám)
— A csabai reálgimnáziumban a szigorlatok múlt hó második felében tartattak meg; mi csak a közvizsgán voltunk jelen, és ez után ítélve bizton állíthatjuk, hogy a tanulók nagyon kevés kivétellel kitűnő szorgalmat tüntettek fel. A tanári kar fáradozásainak fényes bizonyságát adá, eredménydús működése méltán megérdemli Csaba városa polgárainak háláját. — Új harang. A róm. kat. egyház tornyába múlt kedden húzatott fel az újonnan öntött harang, mozsárlövések között és zenekíséret mellett. (Békés, 1872. július 7., I. évf. 14. szám)
A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 125 éve : Iskolatörténeti tanulmányok. szerk.: Kruchió Gábor. Békéscsaba : Rózsa F. Gimn. és Nyomdaip. Szakközép : Békés M. Tcs. Műv. Oszt., 1980.
Tanárok és tanítványok : életrajzok és visszaemlékezések a Békéscsabai Ágostai hitvallású Evangélikus Rudolf Gimnázium tanárairól és sikeres diákjairól. szerk.: Forján János. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre, 2008.
Békéscsabán e hó 24-én történt meg az országgyűlési követválasztás. Amint értesültünk, 678 polgár szavazott; e számból Kemény Mihályra esett 589, Zsilinszky Mihályra 139. Amint tudjuk, 921-en voltak beírva; eszerint távol tartá magát a véleménynyilvánítástól 243 polgár, és így 450 szótöbbséggel Kemény Mihály úr Csaba város országgyűlési képviselőjének megválasztatott. A szavazás legszebb rendben ment végbe. (Békés, 1872. június 30., I. évf. 13. szám)
— A képviselő-testület megalakulása e hó elején ment végbe Csabán; a tisztviselők újjászervezése folyó hó 17-én történt meg. Bíró: Áchim János; albíró: Zahorán György; gazda: Lepény Pál, árvagyám: Bogár Dániel. Pénztárnokok: Filipinyi Sámuel, Povázsai János, Kvasz György, Csendes József. Esküdtek: Lipták János, Glacz Ferenc, Zahorán János, Darabos N. Zsibrita, N. Janovszky Pál. Izraelita esküdt: Bux Dániel; görögkeleti esküdt: Ficsó Sándor. E választásnál több oly egyén mellőztetett, kiknek belépésük óhajtandó lett volna, mindazáltal a választottak legnagyobb részének ismert jóakarata által reméljük, hogy városunk ügyei kezelése körül jövőben kifejtendő buzgalmuk s ügyszeretetük által városunk előhaladását s fölvirágozását fogják kitűzni fő célul. — Figyelmeztetjük új képviselő-testületünket, hogy az utcák megjelölését ne hagyják tovább, mert Csabán bármerre tekintünk is, az utcák neveit nem láthatjuk; ami pedig nemigen sok munkába kerülne. — Új épület. A postahivatali épület, melyet még a múlt évben megkezdtek építeni, már teljesen befejeztetett, jelenleg ott van az új takarékpénztár, és a postahivatal július elején teszi át hivatalát. (Békés, 1872. június 23., I. évf. 12. szám)
— A választók összeírása városunkban e hó 9-én fejeztetett be; bejegyeztette magát összesen 921, elutasított még eddig nincsen; ez ugyan a több mint 30.000 lélekkel bíró Csabára elég csekély szám, látszik, hogy ott nincsenek pártok a közönség nógatására, de hogy lesz majd a jövő bizottmányi tagok választásánál? — Postai kalamitás. Egy idő óta úgy a felső lapokat, de különösen a Békést rendetlenül kapjuk, utóbbi Gyuláról, hol vasárnap délelőtt tétetett postára csak kedden jön csigalábon Csabára. Úgy látszik, postakezelőink emancipálva vannak minden ügyrend alól, ők parancsolnak a közönség türelmének. — Új lap. Pokorny Jenő úr az Ipoly című lap jelenlegi szerkesztője Alföld visszhangja című lapot fog megindítani júl. 1-én. (Békés, 1872. június 16., I. évf. 11. szám)
Sajnosan kell visszaemlékeznünk azon borzadalmas évre, amelyben az epemirigy megyénkben pusztított; midőn öt hét lefolyta alatt kétezer ember lett a halál martaléka Csaba városában; mily rettenetes jelenet volt az, midőn látta a gyermek egyik órában atyját, a másikban anyját halva előtte; egyik pillanatban javában mulatott társaságokban, már a másikban rosszul lett, s kevés idő múlva megszűnt élni. Midőn már látván a lakosság, hogy a járvány szűnni nem akar, sőt még inkább tovább harapódzik, kétségbe esve futkostak a mezőkre, a templomokba, egyik házból a másikba jajveszékelve, hány családapán s anyán történt azon szerencsétlenség, hogy míg ők egybegyűlve fohászkodtak istenhez, hogy szüntesse meg a rájuk mért csapást, addig az otthon lévők megbetegedtek, s elhagyottan feküdtek ágyaikban. Látván az elöljáróság a dühöngő nyavalyát, rendeleteket bocsátott ki a lakosok közt, hogy hulláikat a városon kívül egy külön helyre temessék el; s ez volt a Széchenyi liget. A járvány megszűntével emlékül az elöljárók egy márványoszlopot emeltek a Széchenyi liget egyik félreeső részén, mely most is látható egy halom tetején ily felírással az egyik oldalán: „Két ezer csabai nyugszik itt ez emlék tövébe, akiket az epemirigy, dühösködő mérgébe öt hetek lefolyta alatt kedveseiktől elragadt.” A másik oldalon: „Kezdődött július 25-én, és végződött september 6-án az 1831-ik esztendőben.” A harmadik oldalon: „306 róm. katholikus, 1651 ágostai vallásbeliek, 51 nem egyesült ó hitűek, 11 izraeliták.” A negyedik oldalon: „Örök emlékezetül tétették az elöljárók.” Ott alusszák örök álmaikat, férj nejével, szülő gyermekeivel együtt, vallásfelekezet nélkül 2019-en, egy halom takarja őket. Bizton merjük állítani, hogy minden vallásbeli megünnepli isteni tisztelettel azon nagy napot, melyben e borzasztó járvány kezdődött. Legyen könnyű a földpora a kiszenvedetteknek, a feltámadás boldog reményében! (Békés, 1872. június 9., I. évf. 10. szám)
Csupán az ember tud elpirulni, csupán az emberben van szemérmetesség. Már maga ezen körülmény is arra mutat, hogy a szemérmetesség nem hasztalan adománya a jó istennek. Értem pedig szemérmetesség alatt ösztönszerű vonakodásunkat mindattól, ami erkölcsi finomabb érzékünket megsérti. Az ily szemérmetesség oly biztos jele erkölcsi érintetlenségünknek, mint a gyümölcs hamva a gyümölcs üdeségének. Nyilván ezért becsüljük a szemérmességet oly igen nagyra általában, legkivált pedig a nőnemnél mint az erkölcsiség legfőbb hordozójánál. Hogy azonban a mi becsülésünk valamit érjen, szükséges, hogy az ne csupán szóbeli, hanem egyúttal testbeli is legyen, s különösen abban nyilatkozzék, hogy erőnk szerint igyekszünk eltávolítani mindent, ami a szemérmetességet megbotránkoztatja, koptatja. Ilyen megbotránkoztató, tehát eltávolítandó dolognak tartom a teljesen ruhátlanul való fürdést oly helyen, mely a nap minden órájában száz meg száz, különféle korú és nemű ember szemének van kitéve. Ilyen hely Csabán azon hídnak melléke, mely községünket a Széchenyi ligettel köti össze. Ezen liget Csabának egyetlenegy sétahelye, benne a fürdőház, benne jelenleg a színház is. Ezen híd vezet a gőzmalomba, a kórházba s községünk egyik külrészébe. Ezen híd közelében van a közös kút az ő örökös szolgáló látogatóival. Ezen hídon át temetkezik a róm. kat. egyház. És kora tavasztól késő őszig alig-alig mehet az ember e hídon egyszer anélkül, hogy a mellette fürdők meztelensége szemét, lármája fülét ne sértegesse. És ha még csak eddig volna! És ha még e lubickoló suhancok magukat láttatni és hallatni legalább annyira nem igyekeznének, mint a velük együtt fürdő lovak és sertések! Ámde megesik, hogy szemtelenségük még kihívóvá is, éspedig akkor válik, amidőn oly egyének kénytelenek elmenni mellettük, akiket az ilyen erkölcsi megkínzástól legjobban szeretnénk megóvni. Már kezd nálunk szójárássá válni a „cultur-állam”. A „cultur-politika” az erkölcsök megóvását is magában foglalja. Igaz, hogy a politika ezen része szorosan véve a rendőrség dolga; igaz az is, hogy Csaba városának mint amelynek a rendezett tanács, dacára fellengző aspirációinak s kétségbevonhatlan vagyonosságának, nem kellett, a rendőrség nincs a kezében: mindemellett igen rendjén lenne, ha Csaba városának tisztelt hatósága, pótlásául mintegy a hiányzó felsőbb leányiskolának, legalább annyit eszközölne, hogy leányaink nyilvános helyeinken szemlesütés nélkül járhatnának. (Békés, 1872. május 26., I. évf. 8. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930.
Békéscsaba: történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930.
Bonyhádi Péter: A békéscsabai Széchenyi liget története és természeti értékei. In: Natura Bekesiensis : Időszakos Természettudományi Közlemények 10. szerk.: Deli Tamás, N. Varga Éva. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009.
Gécs Béla: Békéscsaba Széchenyi ligete : mozaikok a liget történetéből. Békéscsaba : Kolorprint, 2016.
Kertész Éva: A békéscsabai Széchenyi-liget története és tájkerti értéke : tények és gondolatok egy kert tükrében időről, emberekről és a természetről. In: Natura Bekesiensis : Időszakos Természettudományi Közlemények 7. szerk.: Kertész Éva. Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Természettudományi Osztálya, 2005.
