Csabának monumentális városháza még be sincs fejezve, már azon töri fejét, mint kellene a főtéren levő két jegyzői viskó helyett díszes épületet emelni. Közelebb pedig a gyermekek kötelező iskolába járását nemcsak elhatározá, de azt egész eréllyel életbe is léptette. Pedig Csabán is csak parasztbíró van ám! Nem a személy rangja tölti be a helyet, melyen áll, hanem józan gondolkodás, törhetlen erély és szilárd akarat. (Békés, 1873. április 13., II. évf. 15. szám)
Kapcsolódó irodalom:
• Gécs Béla: A békéscsabai városháza krónikája. Békéscsaba : Gécs B., 2013. • Szemián Sámuel: Emlékbeszéd, az új városháza felavatása alkalmával B.-Csabán, az 1873-ik év september 15-én, a városi közgyülésben elmondva Szemián Sámuel városi főjegyző által. Békéscsaba : Vár. Közgyűlés : Békéscsabai Városvédők és Városszépítők Egyes., 1998.
Forrás: Gécs Béla: A békéscsabai városháza krónikája. Békéscsaba : Gécs B., 2013. 22. p.
Csabán nemcsak színtársulat működik, de valószínűleg annak rovására lovarda is, mint halljuk, a lovardának szép jövedelmei vannak. Hogy a színtársulatnak Egressy Ákos mily jövedelmeket csinált, arról nincs még tudomásunk. Mi a nagy terjedelmű kisvárosi Csabán elégnek tartunk a művészetből egyfélét egyszerre, kivált a jelenlegi pénzszűk világban, és a lovarda engedélyezését ‒ ha megtagadható volt ‒ nem helyeselhetjük. (Békés, 1873. március 30., II. évf. 13. szám)
Március 15-ét, mint minden évben, úgy most is megülték nálunk a polgári kör helyiségében. Kevesen vettek részt ez ünnepélyben, szeretjük hinni, hogy ez nem történt közönyből ezen nagy nap emléke iránt, de inkább talán azért, mert sokan megünnepelték azt otthon családi körükben, fejtegetvén övéiknek, mi is volt e hon lakóira március 15. 7 óra tájban kezdtek gyűlni az ünnepély résztvevői; fél nyolckor a polgári kör ablakai alatt rákezdték a „Talpra magyart” a nálunk katonai bandának elnevezett barna zenészek fúvó hangszereikkel. Erre az összegyűltek kijővén, énekelték az „Isten, áldd meg a magyart” két versét. Ezután újra a zenészek „Hazádnak”, s utána kezdődött a közvacsora. A vacsora után egy kis kedélyes társalgás s zeneszó melletti danolás után vége volt ez egyszerű, de szép ünnepélynek. (Békés, 1873. március 23., II. évf. 12. szám)
Február 22-én a Csabai Nőképző Társulat és a felállítandó leánynevelde javára rendezett álarcos és tombolajátékkal egybekötött táncvigalom óhajtott sikerrel ment végbe. A szép számmal megjelent báli vendégek vidámak és megelégültek voltak, s legfesztelenebbül társalogtak egymással. B.-Csaba ezúttal is bebizonyította, hogy emelkedése társadalmi szellemmel bír, s hogy keblében az élvezettel többnyire nemes fogékonyság párosul. Ily szép tulajdonok mellett pedig bátran fel lehet tenni, hogy ahol az emberbaráti érzelem ily szépen nyilatkozik, ott a részvét nem fog hiányozni, példa erre a nőképző társulat, melyet ez alkalommal is oly buzgalmas pártolásban részesített. A táncok a jó rendezés mellett ezúttal vígan lejtettek, a tárgyak, melyek sorsolás végett a rendezők által szereztettek be, szünóra alatt játszattak ki, oly ízléssel voltak választva, hogy azoknak csinos kiállítása a rendezőknek méltó dicséretére szolgál. A tárgyak kisorsolása után a báli vendégek ismét vigadni kezdtek, s a jókedv kivilágos kiviradtig tartott. Így ment végbe e társas táncvigalom, melyet nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is szép siker koszorúzott, mert míg a vendégek teljes megelégedéssel távoztak el, addig a társulatnak szép jövedelmet eredményezett. Az álarcos táncestély tiszta jövedelme 653 forint 38 krajcár. (Békés, 1873. március 2., II. évf. 9. szám)
A Csabai Polgári Kör táncvigalmát e hó 4-én csakugyan megtartá számos közönségtől látogatottan. Tudósítónk megrovólag ír a részt vevő ifjúság azon részéről, mely a hölgyek mulattatása helyett a kávéház tekeasztalát kereste fel. (Békés, 1873. február 9., II. évf. 6. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Capelle, Phil: Biliárdbiblia. Budapest : Ekren Könyvkiadó, 2009. Petho, Alexander: Biliárd és snooker. Budapest : Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1992. Szabadi László: Karambol a zöld asztalon : beszélgetés a biliárdról. Budapest : Sport Kiadó, 1992.
B.-Csabán az ottani nőképzőkör javára február 22-én tombolajátékkal egybekötött álarcos táncvigalom leend, amelynek a cél iránti tekintetből szép sikert óhajtunk. (Békés, 1873. január 26., II. évf. 4. szám)
Szombat után, mint rendesen a világ teremtése óta, következett a vasárnap, január 5., azaz a testvérisült gyulai és csabai műkedvelők fellépési napja. Dicséretre homályos lesz tentám. Bírálni nem fogok, gyengének érzem magam annyi szépség, annyi ügyesség és tehetség bírálgatására. A terem zsúfolásig telve, következőleg szép jövedelem jött be. Az előadás sikerültéhez hozzájárult a rendezőség ügyessége. Előadás után táncvigalom volt kivilágos kiviradtig. Reggel felé a csabaiak közül igen kevesen voltak jelen, s a vidékiek maguk maradtak majdnem mulatni, ez kissé megrovandó, mert hisszük ugyan, hogy a vendégek jól mulattak, de jó a házigazdának le nem feküdni addig, míg vendégei fent vannak. Ha Gyulán lesz előadás, és a csabai műkedvelők átrándulnak oda játszani, nagyon óhajtanók, ha részünkről is oly szép számmal rándulna át a közönség Gyulára, s némileg utólagosan helyre ütné a csabai közönség azon hibát, melyet elkövetett a múlt évben Gyulán tartott megyei dalárünnepély alkalmával részvétlensége által. (Békés, 1873. január 12., II. évf. 2. szám)
Műkedvelőink a csabai ifjúság meghívásának engedve ott a csabaiakkal együtt ma előadást rendeznek, színre kerül a gyulaiak által „A phrenolog”, a csabaiak által pedig „A közügyek”. A tiszta jövedelem fele a gyulai nőegyleté, másik fele része pedig a csabai felsőbb leányiskoláé leend. Mint halljuk, a csabaiak e látogatást Gyulán vissza fogják adni. Mi e lépésben a kölcsönös régi jó viszonynak helyreálltát véljük üdvözölhetni Gyula és Csaba között, mely néhány év előtt meglazult, és hogy ez úgy legyen, szívből kívánjuk. (Békés, 1873. január 5., II. évf. 1. szám)
Még gyermek voltam, amidőn Békés-Csabának (az akkori időben ugyan még Tót-Csabának neveztetett) hírét hallottam, hogy nemcsak Magyarországban, de Európában a legnagyobb falu. Az újabbi időkben a Tót-Csaba név helyett Békés-Csaba nevet vett fel, valamint a falu cím helyett a városi címet. Hogy a Békés nevet magáévá tette, igen helyes, s igen rendjén van, miután Csaba Békés megyébe kebelezett község; de hogy a városi címet felvette, s mégsem iparkodik városhoz magát hasonlóvá tenni, igen csudálkozom. Egy oly nagy község, mint Csaba, és méghozzá oly gazdag, melynek sok jövedelmei vannak, sokkal többet tehetne a város szépítésére és a lakosság kényelmére. Egy oly városban, mint Békés-Csaba, ahol oly nagyszerű városháza épül, ahol oly szép kávéházhelyiség van, ahol gőzmalom, gőzfürdő s igen szép sétakert van, legalább a főutcákra több figyelmet kellene fordítani. Mint például az úgynevezett Kígyósi vagy régi Telegráf utca, melyben sáros időben még a gyalogember is kénytelen térdig a sárban járni, este pedig, főképp amidőn a holdvilág nem részesít bennünket fényével, oly egyiptomi sötétség uralkodik, hogy egyik a másikat csak akkor veszi vagy veheti észre, amidőn karamboloznak. A fent elősorolt városi szép tulajdonokat és az említett utcának elhagyott állapotát összehasonlítva éppen úgy néz ki, mintha egy finom nevelt kisasszonyt egy a pusztán nevelt vagy felnőtt bojtárral összeházasítanánk. Egynéhány nyaktörő keresztpallót dirib-darab összeszedett deszkából ugyan csináltattak, melynek némely részére talán mondani lehetne, rosszabb a semminél. Igen óhajtandó volna, mégpedig mielőbb, a nevezett utcában legalább a gyalogemberek részére mindkét oldalán rendes járdákat csináltatni, s a keresztpallókat a sár színe felett felemeltetni, továbbá, amidőn a holdvilág fényét beszünteti, azt lámpák világítása által ‒ ha csak némileg is ‒ pótolni. Kövesdy Benő (Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Forrás: Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. közread. Dobrotka Pál. Békéscsaba : Typografika, 2005.
Hírlik, miszerint a Csabán építendő nőnövelde tőkéjének gyarapítására hangversenyt szándékoznak rendezni. A nemes ügy eme derék pártolói vegyék előlegesen is hódolatteljes tiszteletünket. (Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
