A csabai őszi vásár kedvező idő mellett roppant látogatottságnak örvendett. Az utcákon alig lehetett mozdulni, a közlekedés néha fennakadt, annyian jöttek gyalog, kocsin. E vásár a télire való szükségletek fedezésére, beszerzésére szolgálván, az élelmiszerek és ruházatokkal kereskedők csináltak legjobb üzletet.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. október 28., IV. évf. 86. szám)
Címke: utcakép
Beküldetett
T. szerkesztő úr! Nem mulaszthatom el önnel egy párbeszédet közölni, melynek tegnap fültanúja valék. Két kisiskolás, körülbelül 8 éves leányka a zsidótemplom-utcában iskolába menve, a rossz pallók által sokat szenvedtek, és majd az egyik, majd a másik elbukott. Végre siránkozva megszólal az egyik: «Én nem tudom, miért nem javítják ki a padlókat.» Mire a másik (nagy bölcsen) következőleg felelt: «Tudod, édesem, azért nem akarnak ide járdát csinálni, és azért nem javítják a padlókat, mert ebben az utcában sem a bíró, sem pedig a más „város embere” nem lakik!» E vád hallatára legkevésbé sem voltam meglepve, s eszembe jutott, hogy bolondok és gyermekek igazat szoktak beszélni. Reménylem, hogy az elöljáróság e bajról meggyőződést szerez magának, annak
orvoslásához erélyesen hozzájárulni fog ‒ habár nem is lakik ott valami híres város embere.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. október 14., IV. évf. 82. szám)
Sár
Azon idegenek, akik mostanában a különféle vonatokkal éjjel érkeznek meg Csabára, hogy itt kiszálljanak, éppen nem irigylésre méltók. A Fiume szálloda omnibusza a nagy sár és a híres rossz út miatt, melyet nemigen javítanak, ki nem mehet, a bérkocsisok pedig nem akarnak kimenni, s így az idegenek, bundákkal és bőröndökkel, szitkozódva, gyalog kell azt a szép kellemes sétát megtenni. Ha az illető kocsisok, kik az érkezőket máskor ‒ mikor jó idő van ‒ behozzák, csakugyan bérkocsisok; akkor a b.-csabai rendőrség igen helyesen cselekednék, ha az éjjeli kimenetelt is kötelességükké tenné, ellenesetben pedig engedélyüket elvenné, és olyanoknak adná, kik egy kis sártól meg nem ijednek.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. november 30., III. évf. 96. szám)
A sajtó hatalma
Úgy halljuk, hogy a csabai városi elöljáróság annyira szívére vette a Békésmegyei Közlöny korholásait, miszerint a világítást az egész városban elterjesztendő külön budgetet készít, s mozgásba hoz minden követ a megyénél, a minisztériumnál, sőt még a királynál is, hogy ezt a kiadott pozíciót mint a teherviselő nép megvilágítására okvetlenül szükségeset helybenhagyni méltóztassanak. Denique, látszik, hogy a sajtónak mégis milyen roppant hatalma van! Már így lesz világosság Csabán, olyan, hogy még Gyula is elirigyli tőlünk.
(Békés, 1875. május 9., IV. évf. 19. szám)
Leszedik az utcai lámpákat
Csabán április közepén leszedik az utcai lámpákat, és nem rakják fel novemberig. Azután lehet olyan sötét, mint a korom, lehet eső, lehet mennydörgős mennykő, a város mostoha „atyái” azzal mit sem törődnek. Ne járjon senki sem 9 óra után az utcán, akkor majd nem lesz nekie sötét! így okoskodnak. Nem azért mondjuk ezt ismételve, mert sikert várunk felszólalásunktól; tudjuk, hogy önfejű, kapacitálhatlan, csak saját korlátolt eszük után járó egyénekkel van dolgunk, hanem csak konstatáljuk a „sötét” tényeket!
(Békésmegyei Közlöny, 1875. április 29., II. évf. 34. szám)
Világosság
Figyelmeztetjük Csaba város gazdáját, hogy most reggel 5 és fél 7 óra közt még sötétnek bátorkodik lenni. Igen célszerű volna tehát a lámpákat addig égetni, még ki nem virrad, tekintetbe véve azt, hogy hajnalban a közlekedés, az érkező és elinduló vasúti vonatok által, Csabán igen élénk. Múltkor történt, hogy hat órakor egy a vasúti indóház felé menő hintó az áthatlan sötétségben egy másik kocsival összeütődve kerekét veszté, és a bennülők csak különös szerencse által mentettek meg némi nem éppen kellemes nyaktörésektől. Meg vagyunk győződve, hogy ezen jóakaró, a Csaba városában uralgó „világosság” jó hírének fenntartása céljából írt soraink a kellő eredményre vezetnek, mert a város gazdája, mennyire jó híréből ismerjük, ott, hol kell, takarékos tud ugyan lenni, de hol a közügy parancsolja, nem kímél áldozatot.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. február 1., I. évf. 1. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Tábori György: A városrendező : Sztraka Ernő városi mérnök munkássága. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Emlékház, 1993.
Beküldetett
Még gyermek voltam, amidőn Békés-Csabának (az akkori időben ugyan még Tót-Csabának neveztetett) hírét hallottam, hogy nemcsak Magyarországban, de Európában a legnagyobb falu. Az újabbi időkben a Tót-Csaba név helyett Békés-Csaba nevet vett fel, valamint a falu cím helyett a városi címet. Hogy a Békés nevet magáévá tette, igen helyes, s igen rendjén van, miután Csaba Békés megyébe kebelezett község; de hogy a városi címet felvette, s mégsem iparkodik városhoz magát hasonlóvá tenni, igen csudálkozom. Egy oly nagy község, mint Csaba, és méghozzá oly gazdag, melynek sok jövedelmei vannak, sokkal többet tehetne a város szépítésére és a lakosság kényelmére.
Egy oly városban, mint Békés-Csaba, ahol oly nagyszerű városháza épül, ahol oly szép kávéházhelyiség van, ahol gőzmalom, gőzfürdő s igen szép sétakert van, legalább a főutcákra több figyelmet kellene fordítani. Mint például az úgynevezett Kígyósi vagy régi Telegráf utca, melyben sáros időben még a gyalogember is kénytelen térdig a sárban járni, este pedig, főképp amidőn a holdvilág nem részesít bennünket fényével, oly egyiptomi sötétség uralkodik, hogy egyik a másikat csak akkor veszi vagy veheti észre, amidőn karamboloznak.
A fent elősorolt városi szép tulajdonokat és az említett utcának elhagyott állapotát összehasonlítva éppen úgy néz ki, mintha egy finom nevelt kisasszonyt egy a pusztán nevelt vagy felnőtt bojtárral összeházasítanánk. Egynéhány nyaktörő keresztpallót dirib-darab összeszedett deszkából ugyan csináltattak, melynek némely részére talán mondani lehetne, rosszabb a semminél. Igen óhajtandó volna, mégpedig mielőbb, a nevezett utcában legalább a gyalogemberek részére mindkét oldalán rendes járdákat csináltatni, s a keresztpallókat a sár színe felett felemeltetni, továbbá, amidőn a holdvilág fényét beszünteti, azt lámpák világítása által ‒ ha csak némileg is ‒ pótolni.
Kövesdy Benő
(Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Csabai újdonságok
— Városunk szépül. Utcáinkat a szárazabb idő beálltával mindenütt kezdik egyengetni; a házak előtti faültetést is kezdi népünk megkedvelni; szépészeti tekintetből különös figyelmet érdemel Sztraka György úr háza, mely mind bel-, mind külrendezésre nézve igen csinosan és ízléssel van építve, méltó mindenki által a megtekintés és utánzásra, csak az kár, hogy városunk egyik félreeső utcájában fekszik. Bizton hisszük, hogy hatóságunk a város csinosodását mindenkor szem előtt fogja tartani, hogy így, évek múlva Csaba városa is Alföldünk díszesebb városai közé legyen sorozható.
— Majális. A csabai gimnázium máj. 8-án tartá majálisát a Szécsényi ligetben. A tanulók 2 órától estig mulattak, s egy pár dalt is hallottunk tőlük, melyeket Németh Lajos tanár úr taníttatott be velük. Estefelé rándultak ki Csaba szép hölgyei, és a legjobb kedéllyel mulattak Purcsy Náci zenéje mellett. Az idő nagyon kedvező volt, s a szép vendégkoszorú éjfél után oszlott el.
(Békés, 1872. május 12., I. évf. 6. szám)
