A második műkedvelői előadás a leendő polgári leányiskola javára tegnap, április 25-én tartatott meg. A díszes színházzá átalakított vendéglői nagyterem csaknem egészen megtelt. Két egy-egy felvonásos vígjáték adatott. Az első: Az én csillagom Scribe-től, melyet Vidovszky János úr ez alkalomra igen sikerülten fordított le; a második: A nyolcadik pont, Valczel Károly eléggé ismeretes darabja. Az én csillagomban Harsányi Alexandrin és Fábry Gizella kisasszonyok, Uhrinyi István, Thomka Emil és Vidovszky Ferenc urak vettek részt. A nyolcadik pontban Rimler Mariska és Haan Ida kisasszonyok, Launer Károly és Thomka Emil urak játszottak. Az előadás semmi kívánnivalót nem hagyott. A vidám kedvre hangolt közönség minden egyes szereplőt kihívott taps kíséretében, virágkoszorúval tisztelt meg. A rendezés s kiállításról, első közlésünkhöz hasonlóan, csak dicsérőleg, elismerőleg nyilatkozhatunk. A civilizáció nemtője jutalmazza meg mindazokat, kik ezen élvezetes s fényes sikerű színielőadás megtartását akár közvetlen, akár közvetve lehetségessé tevék.
(Békés, 1871. április 30., III. évf. 35. szám)
Címke: előadás
Műkedvelői előadás B.-Csabán I.
A tervben levő polgári leányiskola alaptőkéjének gyarapítása céljából lelkes műkedvelőink ma, április 1-én Tóth Kálmán Nők az alkotmányban című legújabb vígjátékát csordultig telt ház előtt, határozott sikerrel adták. A legszebb eszme, a nőnevelés előbbre vitelére egyesült nemes társulat iránt őszinte tiszteletünkkel párosult hálánkat véljük leróni, midőn a szereplők működéséről, a nyilvánosság színe előtt, szívesen megemlékezünk. Elismerésünk koszorújának legszebb virágait elsősorban a műkedvelő úrhölgyeknek nyújtjuk; nem illem s obligát lovagiasságból tesszük ezt, hanem mivel ők erre igazán érdemesek jeles, sőt néhol művészi magasságra emelkedett játékukért. Az egész előadás ‒ a gyönyörűen kiállított színpaddal ‒ teljesen kielégíté a nagy számmal összegyűlt intelligens közönséget.
(Békés, 1871. április 6., III. évf. 28. szám)
Színház
Csabai szomszédaink ma egy borzasztóan szépséges eseménynek néznek elébe, ugyanis az ott működő színtársulat a karácsonyi éjt két héttel előbbre csapván, őket ma a Sírásó, vagy lelkek járása karácson rémes éjszakáján című „nagyszerű, tüneményes, látványos varázsrajzolattal“ fogja meglepni, melynek „foglalatja“ a színlap szerint a következő: „A színpad körülkerített havas temetőt ábrázol, háttérben a sírásó kunyhója látszik. A hold homályosan világít a felhőfoszlányokon keresztül, hó és zúzmara esik, és folyvást fú az északi szél; a sírdombok fagyos hóval fedve. Midőn a kriptai kápolnaóra 12-t kong, minden kongásra egy-egy égi jegy (planéta) vonul át a színen. A hideg érzékű és elfásult keblű sírásó sírgödör ásáshozi készületekor a rémkirály intésére megjelennek kísérőrémei, úm. levegőben járó tűzokádó kígyók, emberi nagyságú csontváz, halálkoponyát ragadó vadfarkas és tüzes vaddisznó, fehér szellemek, imaszerű áhítatos dallam a kápolnában s azok csendes átvonulása görögtűzfény közepette. Majd a rémkirály intésére, ki maga is fehér márványszoborrá varázsolódik mintegy bűvös vesszőtől illetve, a színpad tündércsarnokká változik, a sírkövek kárpittá és virágos oszlopokká változnak, hol a fiatalság életnyara és késő vénség természethűn láthatók bíborvörös római fénynél.“ ‒ Ebből aztán nem hiányzik más, mint a „bugyogó forrás“ és a „pusztában bolyongó szomjas vándor.“ ‒ Szívünkből óhajtjuk, hogy e társulatot valahogy még meg nem nyílt vasutunk körünkbe ne röpítse, mert arról, hogy e feneketlen útban kocsin nem jöhetnek hozzánk, biztosítva hisszük magunkat.
(Békés, 1870. december 11., II. évf. 50. szám)
Vidéki levelezés (B.-Csaba, 1870. augusztus 2-án)
A szarvasi főiskolában tanuló b.-csabai ifjúság 1869-ben 20 forintot adott át a b.-csabai algimnáziumnak ösztöndíjalap-tőkéül azon kikötés mellett, hogy a kamatok majd csak akkor váljanak folyóvá, ha ezen tőke részint saját kamatai, részint a nevezett ifjúságnak időnkénti hozzátevése által 50 forintra növekedett. Így van ez az algimnázium 1868/69. évi „Értesítő“-jében megírva. Ezen 20 forintot ugyanazon ifjúság még ugyanazon év szeptemberében 15 forint 60 koronával szaporította.
Említett ifjúság nem találta kedvére valónak, hogy tőkéje csak úgy lassan egészíttessék ki; keresett utat, mely gyorsabban vigye céljához vagy még azon túl is. Talált. Felcsapott műkedvelőnek. Előadása helyéül, tekintettel a közönség kényelmére, a Széchenyi ligetet választotta; szüksége volt tehát az idő jóvoltára is, melyre pedig nálunk mostanában nehéz sor szert tenni. Az előadásra először kitűzött idő, július 30-a, el is ázott rútul; de a másodszor kitűzött, július 31-e, megbecsülte magát.
Ott a fürdőház előtt van egy szabálytalan félkör, melynek húrját a fürdőház képezi. Ezen félkör görbe vonalán deszkakerítés emelkedik, melynek belső oldala közepében a színpad támaszkodik, míg a külsőn mindenütt fiatal akácfák zöldellnek. A félkör nagysága aligha meg nem üti a 150 □ ölet.
Az idő nem fényes, de nyugodt; a kivilágítás takarékos, de kielégítő; zene a szokott, közönség ‒ méltó az ügyhöz, hozzáillő Csaba értelmesb része áldozatkészségéhez.
Színpadra esti 8 órakor Kisfaludy Károly mindig kedves vígjátékai közül „A kérők“ került. A játszók mindegyike tisztában volt szerepével úgy a szöveg, mint a jellemzés dolgában; ennélfogva a játék igen simán, a közönség teljes kielégítésére folyt le. Lett is „éljen“, lett is taps, lett is koszorú bőven. Játék után a férfi szereplők dalkarrá alakultak, köszönetét énekelvén második és egyszersmind utolsó darabjukban Vidovszky János úrnak mint fáradhatlan s ritka tapintatú rendezőjüknek. E köszönethez élénken csatolta a közönség a magáét.
Aztán táncra kelt az ifjúság, s járta kivilágos kiviradtig.
Hát a szorgalomdíjalap mennyit nyert? Még nincs a dolog tisztázva; azonban hozzátevőleg mondhatni, hogy a befolyt 152 forintnak legalább kétharmad része nyereség lesz.
Isten tartsa meg ifjúságunkat nemes törekvéseiben, közönségünket áldozatkészségében!
(Békés, 1870. augusztus 7., II. évf. 32. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Értesitő a békés-csabai Ágost. Hitv. Evang. Real-Gymnasiumról. Békéscsaba : Real-gymn., 1872–1873.