Még gyermek voltam, amidőn Békés-Csabának (az akkori időben ugyan még Tót-Csabának neveztetett) hírét hallottam, hogy nemcsak Magyarországban, de Európában a legnagyobb falu. Az újabbi időkben a Tót-Csaba név helyett Békés-Csaba nevet vett fel, valamint a falu cím helyett a városi címet. Hogy a Békés nevet magáévá tette, igen helyes, s igen rendjén van, miután Csaba Békés megyébe kebelezett község; de hogy a városi címet felvette, s mégsem iparkodik városhoz magát hasonlóvá tenni, igen csudálkozom. Egy oly nagy község, mint Csaba, és méghozzá oly gazdag, melynek sok jövedelmei vannak, sokkal többet tehetne a város szépítésére és a lakosság kényelmére.
Egy oly városban, mint Békés-Csaba, ahol oly nagyszerű városháza épül, ahol oly szép kávéházhelyiség van, ahol gőzmalom, gőzfürdő s igen szép sétakert van, legalább a főutcákra több figyelmet kellene fordítani. Mint például az úgynevezett Kígyósi vagy régi Telegráf utca, melyben sáros időben még a gyalogember is kénytelen térdig a sárban járni, este pedig, főképp amidőn a holdvilág nem részesít bennünket fényével, oly egyiptomi sötétség uralkodik, hogy egyik a másikat csak akkor veszi vagy veheti észre, amidőn karamboloznak.
A fent elősorolt városi szép tulajdonokat és az említett utcának elhagyott állapotát összehasonlítva éppen úgy néz ki, mintha egy finom nevelt kisasszonyt egy a pusztán nevelt vagy felnőtt bojtárral összeházasítanánk. Egynéhány nyaktörő keresztpallót dirib-darab összeszedett deszkából ugyan csináltattak, melynek némely részére talán mondani lehetne, rosszabb a semminél. Igen óhajtandó volna, mégpedig mielőbb, a nevezett utcában legalább a gyalogemberek részére mindkét oldalán rendes járdákat csináltatni, s a keresztpallókat a sár színe felett felemeltetni, továbbá, amidőn a holdvilág fényét beszünteti, azt lámpák világítása által ‒ ha csak némileg is ‒ pótolni.
Kövesdy Benő
(Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Címke: Békéscsaba
Egy nemes ügy
Hírlik, miszerint a Csabán építendő nőnövelde tőkéjének gyarapítására hangversenyt szándékoznak rendezni. A nemes ügy eme derék pártolói vegyék előlegesen is hódolatteljes tiszteletünket.
(Békés, 1872. december 22., I. évf. 38. szám)
Új hetilap
Mint Csabáról értesültünk, ott új évtől fogva Csaba cím alatt egy hetilap indulna meg dr. Báttaszéki Lajos ügyvéd, a Nagyvárad volt szerkesztőjének szerkesztése mellett. Mutatványszáma december elején küldetne szét. Őszinte szívből kívánunk sikert Csaba emez előhaladásának a szellemi téren, azon meggyőződésben, hogy munkásifjúsága felkarolandja az ügyet, mely otthonára csak újabb fényt vethet.
(Békés, 1872. november 17., I. évf. 33. szám)
Karmonádli, esküvő
A csabai indóház éttermében egy asztal mellé került egy katolikus pap és egy rabbi. Midőn ez utóbbi vallásos iszonnyal utasította vissza a neki felajánlott karmonádlit, a kat. pap megszólítja őt: „Ugyan mikor szűnik meg önök között ezen előítéletes értelmetlen szokás?” „Majd az önök (t. i. kat. papok) esküvőjén!”, vágott vissza csípős modorban a jó rabbi.
(Békés, 1872. november 10., I. évf. 32. szám)
Csabai újdonságok
— Hegyen-völgyön lakodalom. Ez az ideje ‒ október‒november ‒ nálunk a lakodalmaknak, s bár az utóbbi napok esője meglehetős sarat csinált, azért mégis elugrálgatnak benne hővérű fiatal polgáraink. Érdekes egy ilyen csabai lakodalom végigtekintése.
— Rémhírek. Városunk szerte a nép közt borzasztó rémhírek beszéltetnek. Hogy például vannak helyben ördöngös emberek, kik a fő ördögnek lelkeket vásárolnak, mégpedig drága pénzen, s többféle variációkban ismertetik egymás közt a minden jót akaró s jószívű szabadkőmíveseket. Ebből is látszik, hogy népünk még igen hajlandó a babonák elhivésére.
(Békés, 1872. november 3., I. évf. 31. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Beck Zoltán: Adjon Isten minden jót ez új esztendőben … : ünneplő népszokások Békés megyében. Békéscsaba : Tevan Andor Gimn., Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Isk., 1989.
Beck Zoltán: Népszokások Békés megyében : néprajzi cikkek, tanulmányok. Békéscsaba : Békés Megyei Tcs. Művelődésügyi Oszt. ; Orosháza : Városi Tcs., 1974.
Krupa András: A természeti jelenségekhez fűződő babonák Békéscsabán és környékén. Békéscsaba : TIT Békés M. Szerv., 1970.
Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Békéscsaba : Békés Megyei Tcs. Műv. Oszt., 1971.
Tábori György: Egy babonás szokás a Békés megyei szlovákoknál. Orosháza : Szántó Kovács Múz., 1960.
Svájci stíl
Csabán az építkezésnél a svájci stíl kezd lábra kapni; közelebb Nagy Antal földbirtokos háza készült el ily ízlésteljes modorban, csak az kár, hogy egy kissé félreeső utcában van.
(Békés, 1872. szeptember 29., I. évf. 26. szám)
Csaba magyar akar lenni
Hitelt érdemlő forrásból hallottuk, hogy Csaba városa elhatározta minden tizedben egy új népiskolának felállítását, amely tökéletesen magyar legyen, és ahol a tanítónak még tótul sem szabad tudni.
(Békés, 1872. szeptember 29., I. évf. 26. szám)
Bál
B.-Csabán az aug. 24-i bál az idő kedvezőtlensége dacára megtartatott, igen élvezetes volt, amit a jelen levő díszes hölgyek névsora eléggé megmagyaráz.
(Békés, 1872. szeptember 1., I. évf. 22. szám)
Az indóház
A csabai indóház szűk helyiségei ellen általános panasz lévén, ez ügyben már a megyei hatóság is közbenjárt, de akkor eredménytelenül; most azonban miniszteri rendelet következtében egy első osztályú váróterem fog építtetni, és a vendéglő kibővíttetni.
(Békés, 1872. augusztus 18., I. évf. 20. szám)
Részvétlenség
A részvétlenség vádja méltán sújthatja megyei közönségünket dalárünnepélyünk tekintetében; míg a gyulai közönség dísze oly szépen volt képviselve, mint eddig még nemigen láttuk, addig a vidékiek közül csak elvétve találtunk egyet-kettőt. Csaba részvétlenségén csudálkozunk leginkább, mely pedig előnyös vasúti összeköttetésénél fogva egy kis akarat mellett könnyen átjöhetett volna. Idézzük a múlt évi dalárünnepélyt a csabaiak emlékébe, gondoljanak csak vissza, mily szép számmal volt ott Gyula képviselve. Hja, de hiába! Csaba már nem akar Békés, hanem Csaba vármegye lenni!
(Békés, 1872. augusztus 11., I. évf. 19. szám)