Mozgalmas élet uralkodik néhány nap óta Szarvas és Csaba utcáin mindenfelé. Megérkeztek vándormadaraink, melyek a szünidőkre távoztak volt körünkből. Apró csicsergő fi- és leányapróságok, lesült arcú, tömzsi alakok járták be apástól-anyástól a várost, némelyiknek már könyvek is vannak hóna alatt. Első pillanatra kitetszik, hogy egészséges falusi légkörből jöttek ide hozzánk, olyan pirospozsgás az arcuk. Itt-ott szemérmes arcú leánykák is mutatkoznak mamájuk oldala mellett. Mindegyik megtalálja elhagyott fészkét. A fő-, algimnázium vagy a nőképező iskola fogadja őket kebelébe. A szünidő, a gondtalan, mulatságokkal fűszerezett élet annyit változtatott rajtuk. Az az ünnepélyes komolyság, az a mély tudományosságos affektáló kifejezés, melyet egy-egy tanító arcukra erőszakolt, eltűnt, s kedves szemérmes mosolynak vagy naiv, szeretetreméltó pajzánságnak adott helyet. Lassanként elcsöndesül minden, elhangzanak az iskolaév megnyitásának ünnepélyes hangjai, s a csicsergő apróság és tudós nagyok, a szemérmes arcú leánykák szent félelemmel lépik át az iskola és tanterem küszöbét, melynek összefaragott padjai előtt a jóakaratú professzorok s ünnepélyes komolyságú tanítónők hangoztatják a szent igéket a kivakációzott sereg fülébe.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. szeptember 8., VII. évf. 173. szám)
Címke: városkép
Hetipiac
A csabai hetivásárok újabb időben mind nagyobb mérvet öltenek, ami arról tanúskodik, hogy a helybeli piacot a vidéki vevőközönség is mind sűrűbben látogatja. Éppen azért nagyon kívánatos lenne, hogy a városi hatóság intézkednék aziránt, miszerint ama régi megrögzött szokást, mely szerint a legfőbb közlekedési utakat a belpiacon oly embertömeg állja el, hogy úgy a szekeresek, mint az egyes gyalogjárók csak hosszas erőlködéssel és időveszteséggel hatolhatnak rajta keresztül, valahára megszüntesse. Jelöljön ki az ácsorgóknak oly helyeket, hol az adásvevéssel elfoglalt közönséget nem akadályozhatják teendőiben; ezt nemcsak a közrendészet, de az eladó- és vevőközönség iránti méltányosság jogosan elvárhatja a város igen tisztelt és kétségbevonhatlan jóakaratú, lelkes atyáitól.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. november 1., IV. évf. 87. szám)
Levelezés
Egyszer egy bölcs azt mondta, ne ítéld el felebarátodat mindaddig, míg annak helyzetében nem találod magadat; s ezen mondat igen okos. Én mint e városban még fiatal lakos a múlt tavaszon egy cikket bocsátottam ki a Békés című lapban, amelyben városunkat egyik részről igen szép előhaladásáról dicsértem, a másik részről pedig hanyagságáról megrovásomat fejezém ki, ámbár mindkét részről igazságosan. De miután azon időtől e mai napig is már átlátom, hogy városunkban hanyagságról szó sem lelet, mert az akarat és igyekezet minden tekintetben megvolna és meg is van, hanem egyedül csakis a lehetetlenség, a képtelenség voltak még eddig visszatartó okai. Eltekintve attól, hogy a most újonnan felépült városháza oly pompás, oly elegáns, hogy sokkal fényesebb városnak is díszére és szépítésére válna, eltekintve továbbá attól is, hogy városunk minden tehetségéből oda igyekszik a város szépítését előhaladásra hozni, e mostani szomorú beteges időben nem csak hogy az orvos urak szabad rendelkezésére bocsátotta a város előfogatait, hogy a betegeknek minél előbb segítségükre lehessenek, hanem még ezenkívül ily pénzszűk időben a város szegényei részére, kik a megkívántató gyógyszereket maguk részére megszerezni tehetetlenek, azoknak részére orvost és gyógyszereket szavazott. Óhajtandó és kívánatos volna, hogy városunknak e nemes tettét s e jó példát más községek is utánoznák
Kövesdy Benő
(Békés, 1873. augusztus 3., II. évf. 31. szám)