Csabának van egy 6000 lakossal bíró külvárosa, az úgynevezett „szőlők”. A napokban tudtuk meg saját tapasztalásunk folytán, hogy az ott lakó 6000 embernek a postáról levél le nem adatik. Aki ezen külvárosból személyesen el nem jő a postára, az soha ez életben nem kapja meg a hozzá címzett leveleket, akár egyszerűen, akár ajánlva menjenek. Két hó múlva jött vissza hozzánk mint feladókhoz ily levél, mert az illető, kihez címezve volt, be nem jött érte. Világos tehát, hogy ez idő szerint boszniai új polgártársainkkal könnyebb posta-összeköttetésben vagyunk itt Csabán, mint e városrész 6000 lakosával. Tudomására hozzuk a nagyváradi t. postaigazgatóságnak, talán segíthetne a dolgon.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. november 14., V. évf. 91. szám)
Címke: posta
Gondok a postánál
Múlt héten a csabai postakocsi a délutáni vonatokhoz kimenve, a leveleket tartalmazó zsákot elveszítette, szerencsére azonban néhány ember e veszteségre figyelmeztette a kocsist, különben észre sem vette volna. ‒ Nemritkán történik, hogy a postaküldemények talyigán vagy közönséges szeméthordó kocsin szállíttatnak a vasúthoz, így persze nem csoda, ha a kocsiról valami lecsúszik. Valóban szégyelljük, ha meggondoljuk, hogy Orosháza falu a 35 ezer lakossal bíró Csaba városát e tekintetben túlszárnyalta! Orosházának egy rendes postahivatala ‒ nem olyan, mint a mienk ‒ és rendes szabályszerű postakocsija is van. Ha az orosházi postahivataltól kitelik minden kelléket megszerezni, bizonyos, hogy a mienk is bírná, ha akarná.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. május 20., IV. évf. 40. szám)
Postai küldemény
Egy szegény ember azzal lépett be egy boltba, mely előtt postai gyűjtőszekrény volt alkalmazva, hogy a posta ott van-e? Ott künn, ahol a szekrény van, volt a válasz. Kiment az ember, s bekiált a szekrény nyílásán: „Dicsértessék az Úr! Itt küldök a fiamnak egy ezüstforintot, szolgáltassák a kezéhez mielébb… Isten áldja meg.” Bedobta a forintot, s nyugodtan távozott. Hogy mi lett a forinttal, arról hallgat a krónika.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. február 4., IV. évf. 10. szám)
Csabai újdonságok
— A képviselő-testület megalakulása e hó elején ment végbe Csabán; a tisztviselők újjászervezése folyó hó 17-én történt meg. Bíró: Áchim János; albíró: Zahorán György; gazda: Lepény Pál, árvagyám: Bogár Dániel. Pénztárnokok: Filipinyi Sámuel, Povázsai János, Kvasz György, Csendes József. Esküdtek: Lipták János, Glacz Ferenc, Zahorán János, Darabos N. Zsibrita, N. Janovszky Pál. Izraelita esküdt: Bux Dániel; görögkeleti esküdt: Ficsó Sándor. E választásnál több oly egyén mellőztetett, kiknek belépésük óhajtandó lett volna, mindazáltal a választottak legnagyobb részének ismert jóakarata által reméljük, hogy városunk ügyei kezelése körül jövőben kifejtendő buzgalmuk s ügyszeretetük által városunk előhaladását s fölvirágozását fogják kitűzni fő célul.
— Figyelmeztetjük új képviselő-testületünket, hogy az utcák megjelölését ne hagyják tovább, mert Csabán bármerre tekintünk is, az utcák neveit nem láthatjuk; ami pedig nemigen sok munkába kerülne.
— Új épület. A postahivatali épület, melyet még a múlt évben megkezdtek építeni, már teljesen befejeztetett, jelenleg ott van az új takarékpénztár, és a postahivatal július elején teszi át hivatalát.
(Békés, 1872. június 23., I. évf. 12. szám)
Csabai újdonságok
— A választók összeírása városunkban e hó 9-én fejeztetett be; bejegyeztette magát összesen 921, elutasított még eddig nincsen; ez ugyan a több mint 30.000 lélekkel bíró Csabára elég csekély szám, látszik, hogy ott nincsenek pártok a közönség nógatására, de hogy lesz majd a jövő bizottmányi tagok választásánál?
— Postai kalamitás. Egy idő óta úgy a felső lapokat, de különösen a Békést rendetlenül kapjuk, utóbbi Gyuláról, hol vasárnap délelőtt tétetett postára csak kedden jön csigalábon Csabára. Úgy látszik, postakezelőink emancipálva vannak minden ügyrend alól, ők parancsolnak a közönség türelmének.
— Új lap. Pokorny Jenő úr az Ipoly című lap jelenlegi szerkesztője Alföld visszhangja című lapot fog megindítani júl. 1-én.
(Békés, 1872. június 16., I. évf. 11. szám)
Panasz
Sebők Sándor békési postamester panaszkodik a Posta-Közlönyben, hogy Csaba és Békés között az utak csaknem járhatlanok lévén, remélte, hogy a csabai elöljáróság az általa sárvíz idején használt gátat a postaközlekedésnek is átengedi, s a gátat elzáró sorompót a postalónak is felnyittatja; azonban az érintett elöljáróságtól azt nyerte válaszul, hogy elve a védtöltéseket soha utakul fel nem ajánlani. Ez ugyan jó elv, csakhogy aztán másokra is alkalmazni kell, nem csak a postára.
(Békés, 1871. január 29., III. évf. 9. szám)