Omazta Szilárd temetése

Tegnapelőtt délután kísértük ki Csabán Omazta Szilárdot, elhalt szolgabíránkat örök nyughelyére. Alig emlékszünk hasonló alkalomra, melyen a társadalom a szeretet s a kegyelet annyi jelével árasztotta volna el elköltözött tagját, mint ekkor. Az egész megye őszinte gyászt öltött, s a fekete lobogók, melyek a megye székhelyén s Csabán megyei s társadalmi életünk egyik kiváló és vonzó alakjának elvesztését hirdették, többet jelentettek a hivatalos gyásznál s a társadalmi kötelesség tényénél. Megyei életünk celebritásai, a fő- és alispán urak, az összes szolgabírák, a törvényszék, az összes megyei hivatalok, községek, testületek s Csaba lakosságának minden osztálya részt vett a végtiszteletben. Omazta Szilárd 1878. május 13-án, élete 53. évében hunyt el.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. május 16., V. évf. 39. szám)

Omazta Szilárd emlékezete
Forrás: Békésmegyei Közlöny, 5. évf. 40. szám (1878. május 19.) 2. p.
 

Deák Ferenc lelki üdvéért

A B.-Csabán Deák Ferenc nagy hazánkfia lelki üdvéért tartott gyász-isteni tiszteletről bővebben kell megemlékeznünk. Az evangélikus magyar templomban főtisztelendő Szeberényi Gusztáv és főtisztelendő Haan Lajos urak tartották az emlékbeszédeket, előbbeni a szószékről, utóbbi a szokásos ima közben. Úgy az isteni tisztelet fenséges egyszerűsége, mint az emlékbeszédek szívből jövő hangja mély benyomást gyakoroltak az összegyűlt hallgatókra. A katolikus templomban főtisztelendő Péky Antal úr végezte az isteni tiszteletet; ott a pompa és külső fény nagyobb volt, mert ravatal volt felállítva, és az ének executálva többek közt Beethoven gyászindulója is ‒ de azért az isteni tisztelet benyomása a hallgatókra itt is olyan volt, hogy egy szem sem maradt könny nélkül, mit az eredményezett, hogy főtisztelendő Péky Antal úr a mise kezdetén annyira felindult, hogy zokogva kezdvén a szomorú munkához, alig tudott magához térni.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. február 13., III. évf. 13. szám)

Erzsébet királyné Deák ravatalánál
Forrás: Vasárnapi Ujság, 23. évf. 7. szám (1876)