Mozgalmas élet uralkodik néhány nap óta Szarvas és Csaba utcáin mindenfelé. Megérkeztek vándormadaraink, melyek a szünidőkre távoztak volt körünkből. Apró csicsergő fi- és leányapróságok, lesült arcú, tömzsi alakok járták be apástól-anyástól a várost, némelyiknek már könyvek is vannak hóna alatt. Első pillanatra kitetszik, hogy egészséges falusi légkörből jöttek ide hozzánk, olyan pirospozsgás az arcuk. Itt-ott szemérmes arcú leánykák is mutatkoznak mamájuk oldala mellett. Mindegyik megtalálja elhagyott fészkét. A fő-, algimnázium vagy a nőképező iskola fogadja őket kebelébe. A szünidő, a gondtalan, mulatságokkal fűszerezett élet annyit változtatott rajtuk. Az az ünnepélyes komolyság, az a mély tudományosságos affektáló kifejezés, melyet egy-egy tanító arcukra erőszakolt, eltűnt, s kedves szemérmes mosolynak vagy naiv, szeretetreméltó pajzánságnak adott helyet. Lassanként elcsöndesül minden, elhangzanak az iskolaév megnyitásának ünnepélyes hangjai, s a csicsergő apróság és tudós nagyok, a szemérmes arcú leánykák szent félelemmel lépik át az iskola és tanterem küszöbét, melynek összefaragott padjai előtt a jóakaratú professzorok s ünnepélyes komolyságú tanítónők hangoztatják a szent igéket a kivakációzott sereg fülébe.
(Békésmegyei Közlöny, 1880. szeptember 8., VII. évf. 173. szám)
Tartalomhoz
A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja