Réthy László volt csabai leányneveldei tanár, lapunk Plútó nevű volt munkatársa, a Magyarország tárcájában Horváth Károly szarvasi néptanítónak elbeszélése alapján a következőket adja elő: «Kicsengettek az óráról ‒ úgymond ‒ s szaladtunk ki az udvarra, hogy az óraközt kedvünkre töltsük. Az iskola udvarába egy silány formájú kis kutya vetődött, melyet én kergetni kezdtem, a gyámoltalan állat nagy ijedve menekült előlem, de én utána eredve, egy zugba szorítottam az osztály ablakából kinéző társak nagy mulatságára. Petrovics Sándor, ki az osztályszobában maradt, a künn történő eseményeket hallva, irónnal latin könyvem szélére e hangsúlyos sort rögtönözte a megfelelő hanglábak felrakásával: „Kis Kari, kerget kurta kutyát kint.” Mikor helyem újra elfoglaltam, ott láttam e sort, s ráismertem Sándor kézírására. Ez volt Petőfi első „alkotása.”»
(Békésmegyei Közlöny, 1879. február 20., VI. évf. 15. szám)
Kategória: Békésmegyei Közlöny 1879
A kaszinóbál és folytatása
— A b.-csabai kaszinóbál reggeli 7 órakor ért véget. A rendezőség osztatlan elismerést érdemel önzetlen buzgóságáért, mellyel mindent elkövetett, hogy e mulatság a hajdani csabai elitbálok jó hírnevének megfeleljen. Csak egyben számította el magát. Abban, hogy sem a társalgótermet, sem az étkezőhelyet kellőleg nem fűttette. Ez utóbbiban szibériai hidegség uralkodott. De az étkezés körüli kiszolgáltatásnál is bábeli zavar uralkodott, és sokan éppen nem kaptak enni- vagy innivalót. Mi a bál jövedelmét illeti, az, mint halljuk, a roppant látogatottság dacára kevesebb a semminél, azaz deficit.
— A b.-csabai kaszinóbálnak másnap, 13-án este igen eredeti folytatása volt. A b.-csabai közbirtokosság tisztsége ugyanis a többnyire földművesekből álló közbirtokosság tagjainak és családjainak mutatta be zeneszó és teljes kivilágítás mellett a kész vigadói nagytermet. A vagyonos gazdák, gazdánék, legények és leányok oly otthonosan mozogtak a fényes parkettes termekben, mintha teljes életükben ilyenben lettek volna. A tánc éjféli 12 óráig folyt a legfesztelenebb jókedvben.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. február 16., VI. évf. 14. szám)
Fonográf Csabán
Az Edison-féle fonográf (hangíró) egy eredeti példánya mutattatik Csabán a Fiume vendéglőben. Tegnap a helybeli algimnázium tanári kara és az iskolás gyermekek tekintették meg ingyen, ma délutáni 4 órakor belépti díj mellett lesz megtekinthető. Alkalmunk volt látni és hallani. Valóbán diadala a mechanikának. Bármely dallamot, kissé fátyolozottan, de máskülönben érthetően állandósít. A tudni vágyó nem fogja elmulasztani megtekintését.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. február 2., VI. évf. 10. szám)
Az evangélikusok hírei
— A b.-csabai evangélikus egyházban született a lefolyt évben 1390, tehát az előző évnél 34-gyel kevesebb; meghalt 1123, tehát az előző évnél 333-mal több; ami 265, vagyis az előző évnél 369-cel kisebb szaporulatot mutat. Eskettetett 268 pár, tehát az előző évnél 23 párral több. A szülöttek között ikrek tíz, hármas egy ízben fordultak elő.
— A b.-csabai evangélikus egyház az új évvel nagy dolgot mozgat, nagytemplomát akarja ti. kívül-belül tetemes áldozatra készen renoválni. Halmay építész urnák e célból benyújtott tervezete valódi remekmű; méltó rá, hogy az egyháztagokat osztatlan lelkesedéssel töltse el annak végrehajtására. A kiküldött bizottság feladata a 30.000 forintot meghaladó költséget megvizsgálni, fedezésére forrásokat nyitni, pedig halogatás nélkül, hogy a munka még e tavasszal megkezdhető legyen. Aki ismeri áldozatkészségét a csabai népnek, hol templomról van szó, előre is örül a gyönyörű monumentális műnek, mellyel városunk, megyénk rövid idő alatt ismét gyarapodni fog.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. január 12., VI. évf. 4. szám)
Közvilágítás
Nem tudjuk elképzelni magunknak, ha esetleg esti órákban visz végzetünk a csabai síkos-havas utcákra, vajon miért álldogálnak ott a járda szélén a különben egyáltalán nem utcai díszül alkalmazott lámpák, ha olyankor sincsenek meggyújtva, midőn az ég szürke havas felhőkkel van borítva, s a holdbeli világító társulat legjobb akarattal sem felelhet meg hivatásának. Óhajtandó, hogy a lámpagyújtogatók ‒ ha tőlük függ a csabai világítás minősége ‒ gondosabban járjanak el dolgukban, és mentsék meg a járókelőt attól a kényszerűségtől, hogy botorkálva, lépésről lépésre legyen kénytelen tudomást venni arról, hogy merre jár?
(Békésmegyei Közlöny, 1879. január 10., VI. évf. 3. szám)
Farsang
Hej sok szép hölgynek volt panasza a tavalyi farsangra, mert rövid volt; bezzeg hosszú lesz az idei. Lesz az idén aratása a fodrászok, szabók, táncmesterek, fiákereseknek, szóval mindazoknak, kiknek „évadjuk” a farsang. Adja az ég, hogy mindazon remények teljesedésbe menjenek ez idén, mik a tavalyiban meghiúsultak. Ez az év úgysem szökőesztendő, s van remény, hogy kedves hölgyeinktől az imádók nem fognak megszökni, sőt reméljük, hogy az idei farsang annyira összekapcsolja őket, miszerint a jövő farsang több kedves hölgyön főkötőt kénytelen örömkönnyes szemeivel megpillantani.
(Békésmegyei Közlöny, 1879. január 10., VI. évf. 3. szám)
Könyvismertetés
Előttünk fekszik a Protestáns teológiai könyvtár IX. kötete, melynek címe: Nagy papok életrajzai. A könyv öt életrajzot tartalmaz. Minket Békés megyeieket azonban közelebbről ezek közül kettő érdekel, ti. Székács József életrajza Győry Vilmostól és Szeberényi János selmeci lelkészé s bányakerületi szuperintendensé dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens és b.-csabai lelkésztől. Mindkettő oly kedves, vonzó, tanulságos olvasmány, hogy a könyvet kezünkből le nem tettük addig, míg végig nem olvastuk. Különösen érdekes Szeberényi életrajzában az, mily sok szenvedéssel, nélkülözéssel kellett az akkori sokkal sanyarúbb időben a szegény, magára hagyatott fiúnak megküzdenie, míg az iskolákat végigjárta, továbbá az ő irodalmi munkálkodása, püspöki látogatásai, a selmeci főiskola körül szerzett érdemei, legkivált pedig az ő hazafias, bátor magaviselete az emlékezetes 1848/49. években, mely miatt a forradalom után bebörtönöztetett, halálra ítéltetett, később húszévi börtönre ítéltetett, majd amnesztiáltatott. Üdvözöljük főtisztelendő dr. Szeberényi Gusztáv urat a magyar irodalom terén. Adja Isten, hogy még több hasonló jeles műve gazdagítsa a magyar irodalmat!
(Békésmegyei Közlöny, 1879. január 10., VI. évf. 3. szám)