A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja
Megyénk, illetve Csaba város szülöttje, Munkácsy festő hazánkfia egy gazdag luxemburgi bárónőt vesz el feleségül. Egy barátjához írt levélben előadja, hogy a francia és német nyelvet nem bírja jól, de annyit mégis értett, hogy arája szívét meghódította. Esküvő után hazáját látogatandja meg.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. május 31., I. évf. 18. szám)
A csabai nőképezde május 25-i táncvigalma igen szépen sikerült. A délutáni esőt esti holdvilág váltotta fel, s így jött, habár csak 9 óra után, mindenki, aki fesztelenül, kedélyesen mulatni akart. A rendezők mindent elkövettek, hogy különösen a szép számmal megjelent idegen vendégek jól találják magukat, s hogy ez teljesen sikerült, bizonyítja legjobban azon körülmény, hogy a mulatság reggeli 6 óráig tartott. Az idegen hölgyek közt ott láttuk a Pesten lakó Békés megyei földbirtokos, Swáb Lőrinc kedves leányát, igen szép és válogatott toilette-ben, a férfiak között báró Wenckheim Viktor urat Körösladányról. Egyik-másik csabai pszeudoarisztokrata, nem is fertály-, hanem egytized-mágnás és háromhuszad-mágnásné távol tartották magukat a táncvigalomtól, minek természetesen azon jótékony eredménye lőn, hogy annál fesztelenebbül, igazi szívélyes kedélyesség közt folyt le a mulatság.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. május 31., I. évf. 18. szám)
Vagy másfél év előtt a vasúti igazgatóság, belátva a csabai pályafőnél a forgalomnak napról napra növekedését, a szűkké vált első és másodosztályú várót, illetve éttermet célszerűen átalakította és nagyobbította, miért mindenkinek osztatlan elismerését vívta ki. Azonban a reform csak fél volt, mert a harmadosztályú váróterem, mely aránylag véve még több utazót fogad fel, most oly szűk egérfogó lyuk, mint eddig volt. Szánalom nézni e kis szobában, hogy vannak heringekként begyömöszölve az utasok, hogy görnyed egyike a másiknak hátán, augiászi istállóhoz méltó piszok között. Mind méltányossági, mind közegészségi szempontból elodázhatlan szükség volna tehát ezen váró-egérlyukat is nagyobbítani. Ajánljuk sorainkat az illetők szíves figyelmébe!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. május 17., I. évf. 16. szám)
A csabai Széchenyi ligetben a fákat kivágják, és új csemetékkel beültetik, minthogy a régiek többnyire úgyis kivesztek volna. A liget egyáltalán rendeztetik, és célszerű újításoknak alávettetik.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 26., I. évf. 13. szám)
Szegedi Mihály színtársulata ‒ összesen körülbelül 36 tag ‒ szerdán délután érkezett Csabára. Ma kezdik előadásaikat a Fiumében. Adatik a Strike eredeti színmű; ha a csabai színházlátogató rendes közönség magasabb műigényeinek megfelelni iparkodik a társulat, akkor bizonyosan jó dolga lesz itt.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 19., I. évf. 12. szám)
Kapcsolódó irodalom:
Magyar színművészeti lexikon : a magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk.: Erdődi Jenő és Kürthy Emil anyagának felhasználásával Schöpflin Aladár. Budapest : Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, 1929–1931. – 4 db
Egy harmadik fényképész is boldogítá Csabát becses jelenlétével. Kettő már van. Talán egyszerre sok is volna ‒ ha a harmadik történetesen igen jó fényképeket nem csinálna. Akinek kedve van magát általa megörökíttetni, annak tudatára adjuk, hogy a Reisz-féle Széchenyi utcai házban van műterme.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 12., I. évf. 11. szám)
A nőnöveldét Csabán már építik. Impozáns, emeletes épület leend. A munkálatokat kedden, 7-én kezdték meg, és nagy szorgalommal reggeli 6 órától esteli 6 óráig folytatják, s így rövid idő alatt elkészülend.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 12., I. évf. 11. szám)
A csabai új harangokat április 2-án, csütörtökön délután 3 órakor húzták fel rendeltetésük helyére, nagy ünnepélyesség közt, sok ájtatos és bámuló nép szeme láttára. A szuperintendens úr megható beszédet mondott, melyben kiemelé, hogy a világ még nem olyan rossz, mint amilyennek festeni akarnák, mert íme, a vallásos érzület tetemes áldozattal most is emel templomokat, és most is szentel nagy összegeket a Mindenható dicsőítésére. Zúgott a beszéd közben a szél, bömbölt a harang, és imádkozott a nép ‒ mi pedig szinte azt gondoltuk magunkban, hogy ott, hol akadnak emberek, kik 2-3000 forintot harangokra ajándékoznak, ott az ínség és a nyomor nem olyan, mint amilyennek a pesszimizmus festeni szeretné.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. április 5., I. évf. 10. szám)
A csabai járásbíróságnál a kolerajárvány alatt történt halálozások következményeit csak most kezdik érezni, amennyiben a hagyatékok tárgyalása óriási mérvben megszaporítá ez évben nevezett bíróság úgyis elég bőven kijutó munkáját. Nem csoda azután, hogy élő ügyes-bajos felek ügyei némileg hátramaradnak a halottak miatt.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. március 22., I. évf. 8. szám)
A nagy harangra verjük, hogy Csabán az ev. nagytemplomba, a hívek áldozatkészségének gyümölcséül, új 50 mázsás harangok fognak alkalmaztatni. Vannak oly hívek, kik 3000 forintot is adakoztak e kegyeletes célra, s alig van, ki kevesebbet adott volna 100 forintnál, mire sokakat az is buzdított, hogy az adományozók neve a harangokba fog vésetni. A régi harangok már levétettek.
(Békésmegyei Közlöny, 1874. március 22., I. évf. 8. szám)
