A nagy és szent karácsonyi ünnepnapok küszöbén állunk, melyet kitűnő költőnk méltán nevezett „a családok ünnepnapjának”. Mindenki siet áldozatot hozni a templom és családi kör oltárára egyképpen, s bizonyára kedves az, az Úr előtt, s az áldozó előtt is. Még most csak a „praeparáczió” napjai vannak, és siet mindenki, hogy karácsony napjai készen találják. Ilyenkor apa és fiú, mátka és kedves, de még a kérelmeikben megcsalatottak is előveszik ajándékaikat, könnytől ragyogó szemmel nézik ezeket, csakhogy az elsők szemeiben örömkönnyek úszkálnak, még az utóbbiakéban bánatság tolta könnyek peregnek alá. — Az élet útjai többfélék.
(Békésmegyei Közlöny, 1876. december 21., III. évf. 102. szám)
