Bál a leányiskoláért

A múlt vasárnapi bál Csabán, mely az ottani iparos egylet által rendezve sorsolással volt egybekötve, igen szépen és kedélyesen folyt le a Széchenyi liget új, fedett és igen csinos tánchelyiségében. A szép esteli idő igen sok közönséget hozott össze, és noha úgy éjfél felé villámlás és dörgéssel kísérve többször megeredt az eső, ez a vigadókat legkevésbé sem akasztotta meg jókedvükben. A mulatság csak reggel 4 órakor ért véget. A leányiskola tőkéje újabban szép összeggel szaporodhatott e vigalom következtében, mert, mint hallók, több mint 5000 sorsjegy kelt el.
(Békés, 1873. május 25., II. évf. 21. szám)

 

Csaba megint kitesz magáért

A csabai iparosok a felállítandó felsőbb leányiskola javára sorsjátékkal egybekötött táncvigalmat rendeznek május 18-án a Széchenyi liget fedett nyári helyiségében. A nyeremények tárgyai az iparosok által e célra készített kézimunkákból állanak; a sorsjegyek még e hét folytán fognak kibocsáttatni. Minden kivitelhez csak jóakarat szükséges, ez pedig a csabaiakban megvan, és tetteiket siker koronázza. Mit gondolnak, gyulai uraim; nem jó volna-e eme téren őket követni, legalább egy minél hamarabb létesítendő reáltanoda ügyében? Vagy ráérünk erre még?
(Békés, 1873. április 20., II. évf. 16. szám)

 

Híres művész

Kletzer Feri gordonkaművész, kit hazánk a zenészet terén büszkén nevezhet fiának, és kinek neve három világrészben ismeretes, Csabán e hó 16-án adja hangversenyét csabai lelkes zenebarátnők és zenebarátok közreműködésével. Irigyelnék csabai szomszédaink műélvét, ha azon meggyőződésben nem lennénk, hogy a művész onnan Gyulára jön ‒ amiről biztos tudomásunk van ‒ közönségünknek egy műélvteljes estét szerezni.
(Békés, 1873. április 13., II. évf. 15. szám)

Gordonka
 

Erély, akarat

Csabának monumentális városháza még be sincs fejezve, már azon töri fejét, mint kellene a főtéren levő két jegyzői viskó helyett díszes épületet emelni. Közelebb pedig a gyermekek kötelező iskolába járását nemcsak elhatározá, de azt egész eréllyel életbe is léptette. Pedig Csabán is csak parasztbíró van ám! Nem a személy rangja tölti be a helyet, melyen áll, hanem józan gondolkodás, törhetlen erély és szilárd akarat.
(Békés, 1873. április 13., II. évf. 15. szám)

Kapcsolódó irodalom:

• Gécs Béla: A békéscsabai városháza krónikája. Békéscsaba : Gécs B., 2013.
• Szemián Sámuel: Emlékbeszéd, az új városháza felavatása alkalmával B.-Csabán, az 1873-ik év september 15-én, a városi közgyülésben elmondva Szemián Sámuel városi főjegyző által. Békéscsaba : Vár. Közgyűlés : Békéscsabai Városvédők és Városszépítők Egyes., 1998.

Békéscsaba Főtere 1860 körül
Forrás: Gécs Béla: A békéscsabai városháza krónikája. Békéscsaba : Gécs B., 2013. 22. p.
 

Lovarda

Csabán nemcsak színtársulat működik, de valószínűleg annak rovására lovarda is, mint halljuk, a lovardának szép jövedelmei vannak. Hogy a színtársulatnak Egressy Ákos mily jövedelmeket csinált, arról nincs még tudomásunk. Mi a nagy terjedelmű kisvárosi Csabán elégnek tartunk a művészetből egyfélét egyszerre, kivált a jelenlegi pénzszűk világban, és a lovarda engedélyezését ‒ ha megtagadható volt ‒ nem helyeselhetjük.
(Békés, 1873. március 30., II. évf. 13. szám)

Egressy Ákos
 

Március 15.

Március 15-ét, mint minden évben, úgy most is megülték nálunk a polgári kör helyiségében. Kevesen vettek részt ez ünnepélyben, szeretjük hinni, hogy ez nem történt közönyből ezen nagy nap emléke iránt, de inkább talán azért, mert sokan megünnepelték azt otthon családi körükben, fejtegetvén övéiknek, mi is volt e hon lakóira március 15. 7 óra tájban kezdtek gyűlni az ünnepély résztvevői; fél nyolckor a polgári kör ablakai alatt rákezdték a „Talpra magyart” a nálunk katonai bandának elnevezett barna zenészek fúvó hangszereikkel. Erre az összegyűltek kijővén, énekelték az „Isten, áldd meg a magyart” két versét. Ezután újra a zenészek „Hazádnak”, s utána kezdődött a közvacsora. A vacsora után egy kis kedélyes társalgás s zeneszó melletti danolás után vége volt ez egyszerű, de szép ünnepélynek.
(Békés, 1873. március 23., II. évf. 12. szám)

 

Táncestély a leánynevelde javára

Február 22-én a Csabai Nőképző Társulat és a felállítandó leánynevelde javára rendezett álarcos és tombolajátékkal egybekötött táncvigalom óhajtott sikerrel ment végbe. A szép számmal megjelent báli vendégek vidámak és megelégültek voltak, s legfesztelenebbül társalogtak egymással. B.-Csaba ezúttal is bebizonyította, hogy emelkedése társadalmi szellemmel bír, s hogy keblében az élvezettel többnyire nemes fogékonyság párosul. Ily szép tulajdonok mellett pedig bátran fel lehet tenni, hogy ahol az emberbaráti érzelem ily szépen nyilatkozik, ott a részvét nem fog hiányozni, példa erre a nőképző társulat, melyet ez alkalommal is oly buzgalmas pártolásban részesített.
A táncok a jó rendezés mellett ezúttal vígan lejtettek, a tárgyak, melyek sorsolás végett a rendezők által szereztettek be, szünóra alatt játszattak ki, oly ízléssel voltak választva, hogy azoknak csinos kiállítása a rendezőknek méltó dicséretére szolgál. A tárgyak kisorsolása után a báli vendégek ismét vigadni kezdtek, s a jókedv kivilágos kiviradtig tartott. Így ment végbe e társas táncvigalom, melyet nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is szép siker koszorúzott, mert míg a vendégek teljes megelégedéssel távoztak el, addig a társulatnak szép jövedelmet eredményezett. Az álarcos táncestély tiszta jövedelme 653 forint 38 krajcár.
(Békés, 1873. március 2., II. évf. 9. szám)

Álarcos táncestély (1873)
 

Teke

A Csabai Polgári Kör táncvigalmát e hó 4-én csakugyan megtartá számos közönségtől látogatottan. Tudósítónk megrovólag ír a részt vevő ifjúság azon részéről, mely a hölgyek mulattatása helyett a kávéház tekeasztalát kereste fel.
(Békés, 1873. február 9., II. évf. 6. szám)

Tekeasztal

Kapcsolódó irodalom:

Capelle, Phil: Biliárdbiblia. Budapest : Ekren Könyvkiadó, 2009.
Petho, Alexander: Biliárd és snooker. Budapest : Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1992.
Szabadi László: Karambol a zöld asztalon : beszélgetés a biliárdról. Budapest : Sport Kiadó, 1992.

 

Levelezés

Szombat után, mint rendesen a világ teremtése óta, következett a vasárnap, január 5., azaz a testvérisült gyulai és csabai műkedvelők fellépési napja. Dicséretre homályos lesz tentám. Bírálni nem fogok, gyengének érzem magam annyi szépség, annyi ügyesség és tehetség bírálgatására. A terem zsúfolásig telve, következőleg szép jövedelem jött be. Az előadás sikerültéhez hozzájárult a rendezőség ügyessége. Előadás után táncvigalom volt kivilágos kiviradtig. Reggel felé a csabaiak közül igen kevesen voltak jelen, s a vidékiek maguk maradtak majdnem mulatni, ez kissé megrovandó, mert hisszük ugyan, hogy a vendégek jól mulattak, de jó a házigazdának le nem feküdni addig, míg vendégei fent vannak. Ha Gyulán lesz előadás, és a csabai műkedvelők átrándulnak oda játszani, nagyon óhajtanók, ha részünkről is oly szép számmal rándulna át a közönség Gyulára, s némileg utólagosan helyre ütné a csabai közönség azon hibát, melyet elkövetett a múlt évben Gyulán tartott megyei dalárünnepély alkalmával részvétlensége által.
(Békés, 1873. január 12., II. évf. 2. szám)