A várva várt nap elérkezett, a megyeszékhely kérdése a megye termében tárgyalás alá került.
Mint az indítványozó mondá, talán soha fontosabb ügy e teremben nem tárgyaltatott. Reök úr másfél óráig tartó beszédben törekedett Csaba nagyságát s városunk elmaradottságát bebizonyítani, hanem előrebocsátá, hogy biz ő e feladatra gyengének érzi magát, s mi e nyilatkozatát őszintesége nyilvánulásának tekintjük. Fontos volt a tárgy, lehetett is róla beszélni, beszélt is, de nem sikerült neki meggyőződését másokba önteni.
Városunk részéről ragyogó szónoklatokat, lelkes és lelkesítő beszédeket és oly érveket hallottunk, melyek Reök úr jól fegyelmezett seregének sorait is megbonták. Gyula részéről az ész, a szív, az erős meggyőződés nyilvánulásai e két napot sokáig emlékezetessé fogják tenni, míg Csabának éppen nincs oka e napokra önérzettel emlékezni. Csabának egyetlen szónoka volt, egyetlen vezére, igaz, hogy e vezér elég ügyes volt seregében a szigorú fegyelmet egész a mamelukságig vinni, de hiányzott nála a vezérség legelső feltétele, a manőverek rendezése.
Gyulának másodrendű szónokai is sokkal ügyesebben tudták a helyzetet felhasználni. Reök úr nem találhatott pozíciót, honnan támadásait bizton intézhette volna, azt hivé, serege nagy száma e nehézséget le fogja győzni, s e hite oly erős volt, mely őt elbizakodottá tevé. Innen magyarázható az a nyegle, fitymáló modor, mellyel a közgyűlés elé állt, s képzelt nagyságának ideális piedesztáljára lépvén, onnan nézett le Békés megye közönségére. A következés azonban megmutatá, hogy kártyavár bástyáin állott, s minél biztosabban hivé magát magas állásában, annál nagyobb volt a bukás, mely őt csata nélkül vert vezérre tette. Utolsó közlegényétől is megtanulhatta volna, hogy a puskát csak akkor lehet elsütni, ha már előbb meg van töltve. Reök úr ugyan sejté azt, de vagy rossz töltényt használt, vagy az ellenség kiszedte töltényeit.
Nem jó Csabának ez ügyet feszegetni, mivel ha azt teszik, még eddig rejtett hátrányai is napfényre kerülnek. Ez állításunkat a kétnapi vita fényesen igazolta. A szakértelem statisztikai adatokkal igazolta, hogy Csaba kolerafészek. Csaba áldozatra képtelen, mivel kötelességének sem képes megfelelni, sokkal nagyobb összeggel van adóhátralékban, mint mennyit a megye székháza felépítésére felajánlt; Csaba népe a legszomorúbb anyagi helyzetben van, s így a 60.000 forintos ajánlatot komoly dolognak a megye közönsége nem is tekinthette. Csaba kürtölt nagysága nem létez, mivel annak elérését első ízben Gyula s a többi község bukásához köti. Emelkedése csupán a községek rovására történhetnék, s mért tennénk tönkre 14 oly községet, melyeknek legnagyobb része magában hordja a feltételeket, hogy önmagát kormányozza. Emelkedjék Csaba, ha képes, önerejéből, legyen önálló törvényhatóság, sokkal hálásabb tér ez a haladásra, mint a székhely, de persze a haladás feltételeinek meg kell lenni.
„Erős várunk nekünk az Isten”, mert a fitymált múlt példáin s emlékén lelkesedni képes oly férfiakat adott, kik az ész hatalmával a tűzhelyünket megtámadott ellenséget tönkretevék, oly férfiakat, kik nemcsak városunknak, de talán Csabát kivéve az egész megyének a józanoknak s jóknak bizonyára tiszteletét bírják.
(Békés, 1873. december 14., II. évf. 50. szám)
