A Békés megyei tanítóegyesület csabai fiókja március 8-án rendes havi ülést tartott, melynek tárgyait az apróbb egyesületi ügyeken kívül két előadás képezte. Az első Zsilinszky Endre egyesületi elnök székfoglaló beszéde volt, melyben a b.-csabai tanítóegyesület történetét adta elő, annak keletkezésétől megszűnéséig, vagyis a megyei tanítóegyesületnek a múlt nyáron általa lett megalkotásáig s az abba való beleolvadásáig. A másik előadást Szomora Tivadar ev. tanító tartotta azon okokról, melyek itt helyben a tanítás sikerét leginkább akadályozzák a tanító hibáján s az iskolán kívül. Szerinte az akadályok: a szülők közönye gyermekeik nevelése, az iskola, tanító s egyes tantárgyak (természetrajz) iránt; továbbá a gyermekek gyakori ok nélküli mulasztása, végre a rossz társaságok, melyektől a gyermeket nem óvják a szülök. E bajok orvoslására legjobb szernek a népkönyvtárakat, melyek a tudvágyat ébresztenék, a szülőkkel való érintkezést, amely a tanító és szüle közti viszonyt bensőbbé teheti, végre a szigorúbb felsőbb felügyeletet, mely nélkül a tanító minden erőlködése haszontalan, ajánlja. Mások több bajt és orvoslatot is felemlítettek, s a vita igen élénk volt.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. március 18., IV. évf. 22. szám)
