Gondok a postánál

Múlt héten a csabai postakocsi a délutáni vonatokhoz kimenve, a leveleket tartalmazó zsákot elveszítette, szerencsére azonban néhány ember e veszteségre figyelmeztette a kocsist, különben észre sem vette volna. ‒ Nemritkán történik, hogy a postaküldemények talyigán vagy közönséges szeméthordó kocsin szállíttatnak a vasúthoz, így persze nem csoda, ha a kocsiról valami lecsúszik. Valóban szégyelljük, ha meggondoljuk, hogy Orosháza falu a 35 ezer lakossal bíró Csaba városát e tekintetben túlszárnyalta! Orosházának egy rendes postahivatala ‒ nem olyan, mint a mienk ‒ és rendes szabályszerű postakocsija is van. Ha az orosházi postahivataltól kitelik minden kelléket megszerezni, bizonyos, hogy a mienk is bírná, ha akarná.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. május 20., IV. évf. 40. szám)

 

Postai küldemény

Egy szegény ember azzal lépett be egy boltba, mely előtt postai gyűjtőszekrény volt alkalmazva, hogy a posta ott van-e? Ott künn, ahol a szekrény van, volt a válasz. Kiment az ember, s bekiált a szekrény nyílásán: „Dicsértessék az Úr! Itt küldök a fiamnak egy ezüstforintot, szolgáltassák a kezéhez mielébb… Isten áldja meg.” Bedobta a forintot, s nyugodtan távozott. Hogy mi lett a forinttal, arról hallgat a krónika.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. február 4., IV. évf. 10. szám)