Megbotránkozva tesszük közzé azt, hogy Csabán, a Fiume szállodában csak tolmács segélyével tud a magyar ember étkezni ‒ mert mióta bérlője Germániából odakerült, egész germán rendszert követ, német ott az étlap, német a kiszolgálás, német minden. A szegény magyar emberrel, kit a szerencsétlenség odavisz, csak lenézőleg beszélnek ‒ ily embert, ki a hazai nyelvet hallani se akarja, ki a hazai szokásokhoz simulni nem akar, meg kellene rendszabályozni olyfélén, hogy az étkezőhelyiségét ne látogassa senki, azután vissza fog menni szépen oda, ahonnan jött, a nagy Germániába. (Békés, 1873. október 5., II. évf. 40. szám)
Vasutaink s a germanizáció, mint szomorúan tapasztaljuk, karöltve járnak. Többször említők már lapunkban e nem remélt s ma már divatos jelenséget, s még mindig van, s ki tudja, meddig lesz alkalmunk e nemzetiségünket lassan gyilkoló hatás ellen felszólalnunk. Közelebbről is Csabáról Váradra érkezett utasok panaszkodnak a Nagyvárad szerint, hogy Csabán a vasúti vendéglő éttermében a magyar nyelvvel nem tud boldogulni az ember – német az étlap, német a társalgási nyelv, német a kiszolgáló személyzet. Eddig nevezett lapkollégánk, s mi még hozzátehetjük, hogy szomszéd városunknak „Fiume városához” címzett nagy vendéglőjében szintén e dicséretes szokás uralkodik. A Vasárnapi Újság nemrégiben dicséretesen emlékezett meg megyénkről, hol a germanizáció hatalma nem képes hódításokat tenni, s íme, a vasút megtette azt, mire a Bach-korszak működése nem volt képes. Csaba népességének jó része szennytelen hazafisága mellett még mai nap sincs a magyar nyelv tökéletes birtokában, de a rövid évtized alatt a nemzeti nyelv elsajátításában óriási haladást tehet, s mint a múlt tizedben nekiindult, tenni is fog, de mutassa ennek jelét működésében is, ne tűrje meg a város pompás vendéglőjében az idegen nyelvet, s ha másképp nem boldogulnak, e helyiség látogatásának felhagyásával szöktessék meg a germanizáló bérlőt. (Békés, 1871. november 9., III. évf. 90. szám)
