Beíratás

 

A békés-csabai ágost. hitv. evang. reálgimnázium a kolera miatt szükségessé vált felsőbb rendelet következtében az 1873/4. tanévet szeptember 15-én kezdi meg. Ehhez alkalmazottan a beiratkozásra szeptember 12., 13. és 14., a javító- és pótvizsgákra pedig szeptember 11. tűzetik ki.
Horváth János igazgató
(Békés, 1873. augusztus 24., II. évf. 34. szám)

Kapcsolódó irodalom:

• A békéscsabai gimnázium első évtizedei, 1855–1897. Mokry Sámuel, Horváth János, Bukovszky János irásaiból; vál., sajtó alá rend., bev. és jegyz.ell.: Kruchió Gábor. Békéscsaba : RFG és Nyomdaip. Szakközépisk., 1980.
• A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 125 éve : Iskolatörténeti tanulmányok. szerk.: Kruchió Gábor. Békéscsaba : Rózsa F. Gimn. és Nyomdaip. Szakközép : Békés M. Tcs. Műv. Oszt., 1980.
• Értesitő a békés-csabai Ágost. Hitv. Evang. Real-Gymnasiumról. Békéscsaba : Real-gymn., 1874–1878. 5 db.
• Tanárok és tanítványok : életrajzok és visszaemlékezések a Békéscsabai Ágostai hitvallású Evangélikus Rudolf Gimnázium tanárairól és sikeres diákjairól. szerk.: Forján János. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre, 2008.

Evangélikus gimnázium értesítője

Levelezés

 

Egyszer egy bölcs azt mondta, ne ítéld el felebarátodat mindaddig, míg annak helyzetében nem találod magadat; s ezen mondat igen okos. Én mint e városban még fiatal lakos a múlt tavaszon egy cikket bocsátottam ki a Békés című lapban, amelyben városunkat egyik részről igen szép előhaladásáról dicsértem, a másik részről pedig hanyagságáról megrovásomat fejezém ki, ámbár mindkét részről igazságosan. De miután azon időtől e mai napig is már átlátom, hogy városunkban hanyagságról szó sem lelet, mert az akarat és igyekezet minden tekintetben megvolna és meg is van, hanem egyedül csakis a lehetetlenség, a képtelenség voltak még eddig visszatartó okai. Eltekintve attól, hogy a most újonnan felépült városháza oly pompás, oly elegáns, hogy sokkal fényesebb városnak is díszére és szépítésére válna, eltekintve továbbá attól is, hogy városunk minden tehetségéből oda igyekszik a város szépítését előhaladásra hozni, e mostani szomorú beteges időben nem csak hogy az orvos urak szabad rendelkezésére bocsátotta a város előfogatait, hogy a betegeknek minél előbb segítségükre lehessenek, hanem még ezenkívül ily pénzszűk időben a város szegényei részére, kik a megkívántató gyógyszereket maguk részére megszerezni tehetetlenek, azoknak részére orvost és gyógyszereket szavazott. Óhajtandó és kívánatos volna, hogy városunknak e nemes tettét s e jó példát más községek is utánoznák
Kövesdy Benő
(Békés, 1873. augusztus 3., II. évf. 31. szám)

Levelezés

 

Most e járványos időben felhívjuk városunk egészségügyi bizottságát első, és a szépészeti bizottságot második helyen, hogy fordítsa figyelmét a városunk közepén ‒ igaz, hogy bekerített ‒ helyen levő helyre, értjük alatta a városi kisdedóvó udvarán létező piszkos pocsolyát. Ennek közelében játszik naponként az óvoda kis népe, ennek szomszédságában van a tornahelyiség, hova a gimnaziális ifjúság jár tornászni. Mellette van a polgári kör helyisége. Kérjük, pusztítsák azt el onnét úgy egészségi, mint szépészeti szempontból. Az a szép új városháza megszégyenli magát, ha megtudja, hogy e helyiség is a városé.
(Békés, 1873. július 7., II. évf. 27. szám)

Bál a leányiskoláért

 

A múlt vasárnapi bál Csabán, mely az ottani iparos egylet által rendezve sorsolással volt egybekötve, igen szépen és kedélyesen folyt le a Széchenyi liget új, fedett és igen csinos tánchelyiségében. A szép esteli idő igen sok közönséget hozott össze, és noha úgy éjfél felé villámlás és dörgéssel kísérve többször megeredt az eső, ez a vigadókat legkevésbé sem akasztotta meg jókedvükben. A mulatság csak reggel 4 órakor ért véget. A leányiskola tőkéje újabban szép összeggel szaporodhatott e vigalom következtében, mert, mint hallók, több mint 5000 sorsjegy kelt el.
(Békés, 1873. május 25., II. évf. 21. szám)

Csaba megint kitesz magáért

 

A csabai iparosok a felállítandó felsőbb leányiskola javára sorsjátékkal egybekötött táncvigalmat rendeznek május 18-án a Széchenyi liget fedett nyári helyiségében. A nyeremények tárgyai az iparosok által e célra készített kézimunkákból állanak; a sorsjegyek még e hét folytán fognak kibocsáttatni. Minden kivitelhez csak jóakarat szükséges, ez pedig a csabaiakban megvan, és tetteiket siker koronázza. Mit gondolnak, gyulai uraim; nem jó volna-e eme téren őket követni, legalább egy minél hamarabb létesítendő reáltanoda ügyében? Vagy ráérünk erre még?
(Békés, 1873. április 20., II. évf. 16. szám)

Híres művész

 

Kletzer Feri gordonkaművész, kit hazánk a zenészet terén büszkén nevezhet fiának, és kinek neve három világrészben ismeretes, Csabán e hó 16-án adja hangversenyét csabai lelkes zenebarátnők és zenebarátok közreműködésével. Irigyelnék csabai szomszédaink műélvét, ha azon meggyőződésben nem lennénk, hogy a művész onnan Gyulára jön ‒ amiről biztos tudomásunk van ‒ közönségünknek egy műélvteljes estét szerezni.
(Békés, 1873. április 13., II. évf. 15. szám)

Gordonka

Erély, akarat

 

Csabának monumentális városháza még be sincs fejezve, már azon töri fejét, mint kellene a főtéren levő két jegyzői viskó helyett díszes épületet emelni. Közelebb pedig a gyermekek kötelező iskolába járását nemcsak elhatározá, de azt egész eréllyel életbe is léptette. Pedig Csabán is csak parasztbíró van ám! Nem a személy rangja tölti be a helyet, melyen áll, hanem józan gondolkodás, törhetlen erély és szilárd akarat.
(Békés, 1873. április 13., II. évf. 15. szám)

Kapcsolódó irodalom:

• Gécs Béla: A békéscsabai városháza krónikája. Békéscsaba : Gécs B., 2013.
• Szemián Sámuel: Emlékbeszéd, az új városháza felavatása alkalmával B.-Csabán, az 1873-ik év september 15-én, a városi közgyülésben elmondva Szemián Sámuel városi főjegyző által. Békéscsaba : Vár. Közgyűlés : Békéscsabai Városvédők és Városszépítők Egyes., 1998.

Békéscsaba Főtere 1860 körül
Forrás: Gécs Béla: A békéscsabai városháza krónikája. Békéscsaba : Gécs B., 2013. 22. p.

Lovarda

 

Csabán nemcsak színtársulat működik, de valószínűleg annak rovására lovarda is, mint halljuk, a lovardának szép jövedelmei vannak. Hogy a színtársulatnak Egressy Ákos mily jövedelmeket csinált, arról nincs még tudomásunk. Mi a nagy terjedelmű kisvárosi Csabán elégnek tartunk a művészetből egyfélét egyszerre, kivált a jelenlegi pénzszűk világban, és a lovarda engedélyezését ‒ ha megtagadható volt ‒ nem helyeselhetjük.
(Békés, 1873. március 30., II. évf. 13. szám)

Egressy Ákos

Március 15.

 

Március 15-ét, mint minden évben, úgy most is megülték nálunk a polgári kör helyiségében. Kevesen vettek részt ez ünnepélyben, szeretjük hinni, hogy ez nem történt közönyből ezen nagy nap emléke iránt, de inkább talán azért, mert sokan megünnepelték azt otthon családi körükben, fejtegetvén övéiknek, mi is volt e hon lakóira március 15. 7 óra tájban kezdtek gyűlni az ünnepély résztvevői; fél nyolckor a polgári kör ablakai alatt rákezdték a „Talpra magyart” a nálunk katonai bandának elnevezett barna zenészek fúvó hangszereikkel. Erre az összegyűltek kijővén, énekelték az „Isten, áldd meg a magyart” két versét. Ezután újra a zenészek „Hazádnak”, s utána kezdődött a közvacsora. A vacsora után egy kis kedélyes társalgás s zeneszó melletti danolás után vége volt ez egyszerű, de szép ünnepélynek.
(Békés, 1873. március 23., II. évf. 12. szám)

Táncestély a leánynevelde javára

 

Február 22-én a Csabai Nőképző Társulat és a felállítandó leánynevelde javára rendezett álarcos és tombolajátékkal egybekötött táncvigalom óhajtott sikerrel ment végbe. A szép számmal megjelent báli vendégek vidámak és megelégültek voltak, s legfesztelenebbül társalogtak egymással. B.-Csaba ezúttal is bebizonyította, hogy emelkedése társadalmi szellemmel bír, s hogy keblében az élvezettel többnyire nemes fogékonyság párosul. Ily szép tulajdonok mellett pedig bátran fel lehet tenni, hogy ahol az emberbaráti érzelem ily szépen nyilatkozik, ott a részvét nem fog hiányozni, példa erre a nőképző társulat, melyet ez alkalommal is oly buzgalmas pártolásban részesített.
A táncok a jó rendezés mellett ezúttal vígan lejtettek, a tárgyak, melyek sorsolás végett a rendezők által szereztettek be, szünóra alatt játszattak ki, oly ízléssel voltak választva, hogy azoknak csinos kiállítása a rendezőknek méltó dicséretére szolgál. A tárgyak kisorsolása után a báli vendégek ismét vigadni kezdtek, s a jókedv kivilágos kiviradtig tartott. Így ment végbe e társas táncvigalom, melyet nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is szép siker koszorúzott, mert míg a vendégek teljes megelégedéssel távoztak el, addig a társulatnak szép jövedelmet eredményezett. Az álarcos táncestély tiszta jövedelme 653 forint 38 krajcár.
(Békés, 1873. március 2., II. évf. 9. szám)

Álarcos táncestély (1873)