Csabai szomszédaink ma egy borzasztóan szépséges eseménynek néznek elébe, ugyanis az ott működő színtársulat a karácsonyi éjt két héttel előbbre csapván, őket ma a Sírásó, vagy lelkek járása karácson rémes éjszakáján című „nagyszerű, tüneményes, látványos varázsrajzolattal“ fogja meglepni, melynek „foglalatja“ a színlap szerint a következő: „A színpad körülkerített havas temetőt ábrázol, háttérben a sírásó kunyhója látszik. A hold homályosan világít a felhőfoszlányokon keresztül, hó és zúzmara esik, és folyvást fú az északi szél; a sírdombok fagyos hóval fedve. Midőn a kriptai kápolnaóra 12-t kong, minden kongásra egy-egy égi jegy (planéta) vonul át a színen. A hideg érzékű és elfásult keblű sírásó sírgödör ásáshozi készületekor a rémkirály intésére megjelennek kísérőrémei, úm. levegőben járó tűzokádó kígyók, emberi nagyságú csontváz, halálkoponyát ragadó vadfarkas és tüzes vaddisznó, fehér szellemek, imaszerű áhítatos dallam a kápolnában s azok csendes átvonulása görögtűzfény közepette. Majd a rémkirály intésére, ki maga is fehér márványszoborrá varázsolódik mintegy bűvös vesszőtől illetve, a színpad tündércsarnokká változik, a sírkövek kárpittá és virágos oszlopokká változnak, hol a fiatalság életnyara és késő vénség természethűn láthatók bíborvörös római fénynél.“ ‒ Ebből aztán nem hiányzik más, mint a „bugyogó forrás“ és a „pusztában bolyongó szomjas vándor.“ ‒ Szívünkből óhajtjuk, hogy e társulatot valahogy még meg nem nyílt vasutunk körünkbe ne röpítse, mert arról, hogy e feneketlen útban kocsin nem jöhetnek hozzánk, biztosítva hisszük magunkat.
(Békés, 1870. december 11., II. évf. 50. szám)
Tartalomhoz
A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja
