Három nap alatt mintegy négyezren látogatták meg a kiállítást. Összesen 429 kiállító küldött be tárgyakat. A kiállított tárgyaknak több mint fele tanoncok és segédek készítményei; a mesterek munkái alig képezik egytized részét; míg a kiállítás számának fennmaradó része a háziiparra esik. Egyedül B.-Csabán a 193 kiállító közül 30 munkaadó mester és 150 részint inas, részint segéd. A vidéki kiállítók közt legtöbben Szegedről járultak hozzá a kiállításhoz; Veszprémnek dunántúli pusztai csobolyója, Orosházáról az inasok csoportos, de közönséges munkái, Losoncnak cipészmunkáival tűntek ki. Rózsahegy sem mulasztotta el köszörűköveit s több bödön brindzáját bemutatni. Kolozsvár gazdag cipészmunkái és kaptafái, Zala-Egerszeg iparostanulóinak szakrajzai által van legszebben képviselve. A műmalomipart egyedül a csabai Rosenthal állította ki, és a szakférfiak által minden tekintetben kitűnően dicsért lisztmustráiban láttuk bemutatva. Valóságos indolencia volt, hogy Gyoma, Mező-Berény és Endrőd egyetlenegy darabot sem küldöttek a kiállításra. A faipar minden néven nevezendő termékeinek 69 tárgyai közül feltűnő szépek Michnay S. (Csaba) segédeinek díszasztalai. Legerősebben van itt Csaba, utána Kolozsvár és Szeged képviselve a tárgyak számát tekintve.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. június 16., V. évf. 48. szám)