A csabai hetivásárok újabb időben mind nagyobb mérvet öltenek, ami arról tanúskodik, hogy a helybeli piacot a vidéki vevőközönség is mind sűrűbben látogatja. Éppen azért nagyon kívánatos lenne, hogy a városi hatóság intézkednék aziránt, miszerint ama régi megrögzött szokást, mely szerint a legfőbb közlekedési utakat a belpiacon oly embertömeg állja el, hogy úgy a szekeresek, mint az egyes gyalogjárók csak hosszas erőlködéssel és időveszteséggel hatolhatnak rajta keresztül, valahára megszüntesse. Jelöljön ki az ácsorgóknak oly helyeket, hol az adásvevéssel elfoglalt közönséget nem akadályozhatják teendőiben; ezt nemcsak a közrendészet, de az eladó- és vevőközönség iránti méltányosság jogosan elvárhatja a város igen tisztelt és kétségbevonhatlan jóakaratú, lelkes atyáitól.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. november 1., IV. évf. 87. szám)