A dicső középkori leányszöktetések mai materialisztikus korunkban is ‒ úgy látszik ‒ nem éppen szokatlanok. Q. L. volt csabai adóvégrehajtó szöktette el Csabáról W. N. kisasszonyt, de megkerítették őket Temesvár alól. Kilátásba helyezték volt, hogy ha a lovag úr Ábrahám vallásának követői közé lép, tán együtt fogyaszthatja el kedvesével hátralévő életének egészségére kenyerét (ha lesz), hanem a bátor lovag nem térhetett vissza azon hitre, melyet már egyszer egy katolikus nő miatt hiteszegetten elhagyott. Ez akadály ismét csak előbbi bátor tettének újabbi elkövetésére kényszeríté lovagunkat, ki is szept. 30-án éjjel kocsival jőve kedveséért, azt újra elragadá. A boldog pár gyorsan menekült Orosháza felé, ámde hátuk mögött lóháton a bosszúálló testvér s egy izmos mészároslegény. A boldogságot repítő lovak azonban tán érezték fontos hivatásukat, s oly gyorsan iramodtak, hogy az üldözőknek nem sikerült utolérniök ‒ ámbár már látták ‒ áldozatjaikat.
(Békésmegyei Közlöny, 1875. október 28., II. évf. 86. szám)
