Chován Kálmán úr és Zins k. a. hangversenye csütörtökön megtartatván, várakozáson felül sikerült. Chován úrból a szó nemesebb értelmében művész fog válni; most is már oly rendkívüli, nem mindennapi technikát, oly eleganciát fejt ki játékában, mely mindenkit ‒ tekintve ifjúságát ‒ méltó bámulatra ragadhat, annál is inkább, mert ez este egy minden kritikán alóli, rossz zongorával kellett megküzdenie. Zins k. a. ‒ tudtunkkal tán első, ki a hárfán hangversenyez ‒ által jutottunk tudomására annak, hogy csak érteni kell e hangszer húrjait mint kell pengetni, s ez is éppoly klasszikussá és hanggazdaggá válhat, mint akármely elsőrendű hangszer. A csabai első zenekar is, mely a hangversenyen minden díj nélkül, a hangversenyzők iránti szívességből működött közre, kitett magáért, és előre jósolhatjuk, hogy az ily előadás mellett Oláhországban, hová kirándulni készül, furorét fog csinálni. — A rendezők is szívességből vállalták el tisztjüket. Közönség oly nagy számmal és oly válogatott, hogy akármily nagy város hangversenytermének díszére vált volna. Nem hagyhatjuk említés nélkül a színpad fölötte ízléses és célszerű berendezését, valamint Zins kisasszony hangszerének külső csínját és értékes voltát. Vagy 1200 forintot érhet a gazdagon arannyal kirakott hárfa, melyből a kisasszony majd andalgó, mélabús, majd oly hangokat tud kicsalni, mint mikor szól a vihar, és zeng az ég!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. augusztus 16., I. évf. 29. szám)
