Csabán, dacára, hogy az ég boltozata hetek óta setét felhőkkel van bevonva, s ömlenek alá az ég esővel megtelt csatornái, azt hiszik, hogy a holdvilág mindezen nehézségek dacára keresztültöri a koromsetét felhőkön az éjt megvilágító sugarait, s bevilágosítja a vasúttól városunkba bevezető sártengert képező közlekedési utakat úgyannyira, hogy a város utcalámpáit meggyújtatni teljesen felesleges. Nagyon tévednek az illetők, ha azon reményben ringatják képzelmeiket, hogy a hold minden időben, látván az éj sötétségében botorkáló utazóközönséget, magára vállalhatja a világításra szánt lámpák sötét hallgatását, s kénye-kedve szerint szétterjesztheti világító sugarai özönét. Most csak a lámpák, de a hold nem világíthat!
(Békésmegyei Közlöny, 1874. december 20., I. évf. 47. szám)
