A csabai nagyvásár pénteken vette kezdetét, mint közönségesen esővel beköszöntve. Valóban szánalomra méltó nézni, a köznép hogy hajtja be az eső és térdig érő sár dacára lábasjószágát, hogy gázol térdig a pocsolyában, csakhogy túladjon rajta, és hátralékos adóit megfizethesse. No de „megvirrad még valaha, nem lesz mindég éjszaka”, illetve sár!
(Békésmegyei Közlöny, 1877. február 25., IV. évf. 16. szám)
