• Jókai Mór a múlt héten az országgyűlésen nagyon elismerőleg és rokonszenvesen nyilatkozott egy beszédében Csabáról, midőn fölemlítette, hogy az, idegen ajkúsága mellett is, a magyar színészetnek hajlékot építtet ‒ önként és nagy költséggel, ami nemzeti művelődésünk s haladásunk egyik kétségtelen bizonysága. Ez elismerés kizárólag az annyiszor méltatlanul megtámadott és ócsárolt közbirtokosságot illeti, mely a vett sérelmek által sem hagyta magát a jó iránytól eltéríteni. A közbirtokosoknak és különösen a gazdáknak ‒ azt hisszük ‒ szép elégtételük lehet, hogy a rosszakaróiktól sokszor hangoztatott szűkkeblűségi váddal szemben Magyarország legnagyobb írója az országgyűlésen kiemeli áldozatkészségüket a közművelődés terén. Szívesen kifejezzük reményünket, hogy a színház felépítése nem utolsó nyilvánulása a közbirtokos-testület azon törekvésének, hogy még egyfelől nem feledkezik meg a város szellemi haladásának s csinosodásának előmozdításáról sem.
• Úgy halljuk, hogy Jókai Mór annyira megszerette Csabát, hallván haladásának hírét, hogy kitejezte egyik képviselőnk előtt készségét, miszerint hazafias városunk szerény kis színházának megnyitására nemcsak szívesen ír prológot, hanem örömmel jön el maga is meglátni azt a derék tót népet, mely a hazafiságnak templomot épített.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 14., V. évf. 13. szám)
