Koszorús regényírónk, Jókai Mór legutóbb tartott országgyűlési beszédében ‒ melynek részünkről minden szavát osztjuk, s melyre nézve határozott véleményünk az, hogy ez egyszer a költő, kinek agya állítólag csupa merész fantáziával van telve, sokkal gyakorlatibb és higgadtabb politikusnak bizonyult, mint sok ember, ki nagy és bölcs politikusnak fitogtatva magát, elérhetetlen utópiák után kapkod, és egy bizonytalan jövőnek, előre ki nem számítható, válságos megrázkódtatásnak akarná alávetni az országot ‒ konstatálta, hogy oly nemzet, melynek kebelében a mai nehéz időkben is, önként százezreket költenek nemzeti célokra és színházakra, az nem lehet oly nyomorúságos helyzetben, mint ahogy azt a mindenben túlzó, rettentő frázisokkal dobálózó ellenzék a világgal elhitetni akarja. Különösen kiemelte a szónok, hogy például Csaba városa egy 80.000 forintos színházat épített a nemzeti múzsa ápolására. A Békés megyeiek és különösen a csabaiak hálás köszönettel vették az országos hírű férfi szíves elismerését.
(Békésmegyei Közlöny, 1878. február 17., V. évf. 14. szám)