Egy szegény ember azzal lépett be egy boltba, mely előtt postai gyűjtőszekrény volt alkalmazva, hogy a posta ott van-e? Ott künn, ahol a szekrény van, volt a válasz. Kiment az ember, s bekiált a szekrény nyílásán: „Dicsértessék az Úr! Itt küldök a fiamnak egy ezüstforintot, szolgáltassák a kezéhez mielébb… Isten áldja meg.” Bedobta a forintot, s nyugodtan távozott. Hogy mi lett a forinttal, arról hallgat a krónika.
(Békésmegyei Közlöny, 1877. február 4., IV. évf. 10. szám)
Tartalomhoz
A Békés Megyei Könyvtár helyismereti Wordpress honlapja
